Twist Again

Szerző: Novák Péter
Minden kedves decens olvasója kapaszkodjék a magazinba most, ha tud! Bizony, a RockandRoll életérzést idézik majd az alábbi sorok, afféle nyári viharként kavarva fel az önképzés eddigi szárazanyagtartalmát.

Nem beszél ve azon nyájas felhasználókról, kiknek szíve rögvest megdobbant, elértve a címet. Hol máshol, mint egy "boogie-woogie klubban,'958-ban volna jó"? Vagy akár holnap! Jelzem a szerzőn nem múlik; közel a hetedik X-hez Presser Gábor aktívabb, mint ezelőtt évekig. Nemzetközi relációban Mick Jagger három esztendeje, hogy elütötte az ominózus fordulót, s azóta sincs vége a Rolling Stones világ körüli turnéjának. Elvis pedig? A végtelen aspektusából tán még az épületet sem hagyta el...

Élj gyorsan és halj meg korán, vagy menj az úton, menj tovább? Ha úgy vesszük, jellemzően közhelyszótárként elhíresült kinyilatkoztatások és klisék montázsa a műfaj, bőrkötésben - tisztelet a kivételnek - aligha állja helyét a szépirodalmi és a komolyzenei tárakban, akárhogy is. De jellemzően nem így vesszük!
A könnyűzene súlytalan tonnáit kilór amérik, ott a melóban, a liftben, a metróban, otthon, a szomszédban, mert van rá igény és hatalmas. Szól helyettünk, velünk együtt fogalmaz ritmusok és harmóniák nyelvén, ősi és új hang egyszerre. Mit jelent, hogy ricsáncscsács mi? Semmit és mindent, nem tudom, de értem, s adott pillanatban mindenki más is érti. Mágikus... Átadás, átvétel - a RockandRoll életérzéssel egyetemes szinten jutottak érvényre a népek zenéinek hatásmechanizmusai, kollektív élménnyé váltak, s lett a zene valóban mindenkié!

Hogy ezt igen hamar felismerte a piac, és a kapitalizmus ismert eszköztárával bányássza meddőségig a szórakoztatóipar aktuális erőforrásait? Igen. De mit nem? Kodályi parafrázissal élve ismét: a forrás rendszerint nem tiszta. Értéktelen és buta szeméttől hangos a média, zenében, másban egyaránt. Ez kell, ez a tömegek kultúrája, állítólag. Bár még sosem merült fel, bizonyítandó ellenkezőjét egy Mozart - Sosztakovics maraton globális sugárzása, no meg folklór gyökerek is másféle szocializációról tanúskodnak, de bagatell az ilyen léptékű folyamatok kritikája.

Különösen, hogy mennyi élményt, sors-és történelemfordító momentumot kötünk a tárgyalt muzsika szüntelen divatjához! Teljes életünket illusztrálják immáron slágerek és nagy formátumú előadók, megpendítve mindannyiunkban a személyes élmények húrjait. Nők és férfiak, ingók és ingatlanok, kudarcok és sikerek emlékei csalnak könnyeket szemünkbe, vagy kacagunk fel egy korabeli dal hallatán, s lám hirtelen a memóriánk is a régi, már ami az együtt dúdolás készségét illeti.

Hiába hát önkifejeződő végletességei - diszkópatkányoktól az emberevő metálig - az életérzést kizárólag a lázadással azonosítani szűklátókörűség. A rebellis attitűd okozat, míg az ok naiv és természetesen emberi: vágyakozás a vágyakozásra! Ezen érzetünk visszhangzik ezerszínű skáláiban, s a hozzá rendelt tartalomtól függetlenül.

Az előző generációk rosszallása a felnövekvőkkel szemben egyetemes kultúrtörténelmünkkel egyidős, félelmeinket és féltésünket sűrítő értetlenség a mindenkori jövőt illetően. Még sem akadályoztathat abban, hogy helyi értékének megfelelően kezeljük azt, ami már volt egyszer és velünk is megtörtént.

Indul a fesztiválszezon és indulnak a srácok is, vidám hordáik ismét ellepik a városokat, hogy teret adjanak szenvedélyüknek, nem egyszer szélsőségesen deklarálva a permanens szabadság utáni epekedést. Mert az hiátus marad mindörökké, mit felnőtt életünk legfájóbb tapasztalásaként könyvelünk később.

Hacsak! Le nem poroljuk magunkat a régi bakelitekkel, magnókazettákkal és CD-kkel együtt, nem keresünk rá videómegosztó csatornákon a múltra, s fedezzük fel ismét magunk és mások örömére. Hm?

Nem nemzedéki, kulturális szakadékok szabdalják a lét közös platformjait, de ezek betemetése a vártnál egyszerűbb, s említett ősiségünkben leledzik.

Akár a közös zenei nyelven megélt vágyban! Egy szociológiai kutatás szerint a gyerekek a szülők ízlését követik közvetve, amennyiben annak értékeit, gyakorolt hatásukat is megtapasztalják. Érdemes kipróbálni. Túl azon, hogy megerősíti a korral mind labilisabb renoménkat, bulinak sem utolsó, még ha nosztalgiaparti is a vége.

És ha megáll az idő?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!