Légszimat és nyomkövetés

Magyarországon évente több száz ember tűnik el úgy, hogy soha nem kerül elő; mások meghalnak, pedig talán megmenthetőek lennének, ha időben jelenti valaki az eltűnésüket – például a Cserhát Különleges Mentőcsoportnak. A 6 éve, országosan működő csapat tagjai egyre több sikertörténettel büszkélkedhetnek: sokan köszönhetik nekik – és különlegesen képzett mentőkutyáiknak – az életüket. Az egyesület alapítójával és elnökével, Juhász Zoltánnal beszélgetek, aki 38 éves nyugdíjasként talált rá új feladatára – hála régi szenvedélyének, a kutyázásnak.

Kik riasztanak Benneteket?

80%-ban a rendőrség, de a katasztrófavédelemmel is együttműködünk: ők főleg vízből, mélyből való mentésnél, nehéz időjárási viszonyok esetén kérnek segítséget. Magánszemélyek szintén megtalálnak minket (sokan a facebook-oldalunk alapján), ill. más magyar és határon túli mentőszervezetekkel is kapcsolatban állunk; már csak a határfolyók miatt is. A mentőcsoport teljes neve jelzi a tevékenységi körünket: Cserhát Mentőkutyás, Különleges Mentő és Önkéntes Tűzoltó Közhasznú Egyesület. A bázisunk a Cserhátban, Balassagyarmaton van, de kezdettől az ország teljes területén dolgozunk. Főleg eltűntek felkutatásával foglalkozunk, emellett gyakran hívnak minket tűzesetekhez, és az árvízvédelemben is részt veszünk. Ha riasztást kapunk, egy órán belül bárhová elindulunk a bázisról.

Kik az egyesület tagjai? Ki vannak képezve minden lehetséges, különleges feladatra?

Az önkénteseinkkel 28-an vagyunk. Most 6-an főállásban dolgoznak, mert fontos, hogy 24 órában legyen ember készenlétben, aki azonnal bevethető. Úgy próbáljuk válogatni a tagjainkat, hogy mindenki rendelkezzen olyan képzettséggel, hobbival, ami kapcsolódik a tevékenységi körünkhöz, emellett speciális képzéseken is részt vesznek, mint a kutyás tréningek vagy a tűzoltóoktatás. Kevesen vagyunk, ezért mindenkinek mindenhez kell értenie némileg: az elsősegélynyújtástól az alpintechnikáig. A folyamatos tanulás-képzés része a munkánknak.

A fő profilotok az eltűntek felkutatása. Hány ember tűnik el egy évben?

A police.hu évi 10-14 ezer embert ír, de ebből legtöbben igazából nem tűntek el – csak a hozzátartozóik egy ideig nem tudják, hol vannak. Több százan viszont soha nem kerülnek elő. Évente egy-kétszáz fő tűnik el és kerül meg végül élve vagy holtan. Minket majdnem minden héten riasztanak keresésre.

Hogyan tűnhet el ennyi ember?

Mi főleg olyanokkal találkozunk, akik öngyilkossági szándékkal mennek el és a hozzátartozók keresik őket, vagy akik gyógyszer hatása alatt állnak, nem tudnak magukról; sok a demens és pszichiátriai beteg. Akadnak, akik intézményből szöknek vagy elkóborolnak és eltévednek. Elcsatangolt gyerekekhez, szerelmi bánatukban bujkáló fiatalokhoz is kapunk riasztást.

Akik „világgá mentek”?

Igen. Amikor valaki bepánikol, már nem tud gondolkodni. Egy patakmeder előbb-utóbb elvezetne valahová, és hát nem olyan nagy ez az ország, aki eleget gyalogol, végül lakott területen találja magát. De a jó erőben lévő ember is legyengül, kétségbeesik egy-két szabadban töltött éjszaka után, és ha van is nála telefon, sok helyen nincs térerő.

Milyen mentőkutyákkal és hogyan dolgoztok?

Mi a saját tagjaink 12 kutyáját képezzük az eltűnt személyek felkutatására, ezen belül klasszikus nyomkövetésre. Aki emlékszik Kántorra, tudja, miről beszélek. Megszagoltatjuk az eltűnt egy ruhadarabját a kutyussal, aki így veszi föl lábnyomról a szagot. Volt, hogy 6 km-en keresztül követett végig egy nyomot, közben aszfaltos, földes, füves területtel, míg végül megtalálta az eltűntet, szerencsére még élve. A nyomkövetésben pszichikailag nagyon kimerülnek a kutyák, mert borzasztó erős koncentrációt követel tőlük. Rengeteg a zavaró, elterelő szaginger, amelyet ki kell szűrniük. Intelligens és főleg szófogadó kutyákkal tudunk csak dolgozni, ilyenek a tipikus szolgálati kutyák. A vadászkutyáknak a szaglása még jobb, de egy vérebet könnyen elvisz egy állati szag: számára az őz sokkal érdekesebb. Nekem egy német és egy belga juhászom van, más labradorral dolgozik: ők mind nagyon gazdaközpontúak, és arra vannak trenírozva, hogy csak emberi nyomot vegyenek föl. Nemzetközi nyomkereső vizsgájuk van, bárhol a világon bevethetőek.

Az eltűnés után mennyi idővel veszik még föl a szagot a kutyák?

Ha néhány órán belül riasztanak minket, akkor könnyű követniük a nyomot. A lábnyom mellett a terepen elhagyott tárgyak szaga szintén fontos információt jelenthet. Ha 72 óra eltelik, vagy esik az eső, eltűnnek a szagok. Amikor szagnyomra már nincs esély, olyankor lépnek be a területkutató kutyák.

A területkutatás egy másik kutya-foglalkozás?

Igen. Nem lábnyomokat követ a kutyus, hanem légszimattal keres. Több száz méterről megérzi az embert. Szektorokra osztjuk fel a vizsgálandó területet, hogy ne maradjon ki semmi. A kutyát „irányba küldjük”, ő átvizsgál egy adott szakaszt, ha nem talál senkit, visszajön, ha igen, odamegy, leül, és nekünk ugatással jelzi, hogy embert talált.

Aki vagy az eltűnt személy vagy egy ijedt gombász?

Arra is tanítjuk a kutyákat, hogy a sérült, fekvő, összekuporodott embert jelezzék. Volt, hogy 400 civil vett részt a kutatásban, nekünk kellett irányítani a mentést, és külön figyelni arra, nehogy ők is elvesszenek. A kutyák nem jelezhetik a mozgó keresőket, csak a sérültet.

És ha valaki eltévedt, de jár, nem kuporog?

Azt is kiszűrik, ha egy embernek más a mozgása, pl. mert zavarodott. De fontos, hogy technikai segítség is rendelkezésünkre áll a kutyák mellett. Pl. drón. Ez egy kis kamerával felszerelt repülőszerkezet: élőképet közvetít a telefonunkra. Csak nyílt terepen működik, mezőn, búzatáblán, de ott nagyon rövid idő alatt megtalálunk valakit általa, holott amúgy órákba telne. Használunk hőkamerát is: az embereink viszik magukkal autóval, gyalog vagy quaddal. (A quad egy egészen kis autó, földutakon, ösvényeken nagyon jól használható). Mi magunk is fejlesztettünk saját nyomkövető eszközöket, ilyen a gyufásdoboznyi GPS alapú trekker. Emberre vagy a kutya hámjára is erősíthető, így én őt látom a telefonomon, ahogy mozog. Amikor láncban keresünk, nem marad átnézetlen terület. Ha pedig az ORFK belép ebbe az alkalmazásba, akár az irodából is látják, hol tart a keresés.

Hogyan kezdtél kereső - és mentőkutyákkal foglalkozni? Gondolom a kutyaszeretet sokkal régebbi keletű.

12-13 éves koromtól folyamatosan kutyáztam. Először a saját házőrző kutyánkat tanítgattam, aztán amikor bevonultam katonának, elképedve láttam, hogy milyen fantasztikusak a szolgálati kutyák, mi mindenre alkalmasak. Később a határőrségnél szolgáltam, ott is kutyával. Nagyon szerettem a munkámat, de felszámolták a határőrséget, és én 38 évesen elmehettem nyugdíjba. A kutyázás szenvedélye persze megmaradt. Nem bírtam az energiámmal, kutyakiképző végzettséget szereztem, és létrehoztam egy kutyás klubot, ahol kiképzéssel, sportkutyázással foglalkoztam. Sportkutyásként kijutottam a világbajnokságra. 2016-ban egyébként a 138 ország részvételével tartott belgajuhász-világbajnokságon magyar győzelem született!

Hogyan lett mentőegyesület a klubból?

A szolgálati múltamból sok embert ismertem, és a katasztrófavédők megkerestek, tudnék-e mentőkutyákat képezni. Hívott a feladat, de a mentőkutya-kiképzéshez nem értettem. Ezt külön tanulni és állandóan fejleszteni kell. Így kezdtem Jászberényben a Kutyákkal az Életért alapítványnál tanulni, majd mentőkutya-kiképző lettem.

Minden eltűnt története más – de számotokra vannak típusfeladatok?

Hasonló helyzetek igen. Ezekre lehet tréningezni, készülni. Én minden akció után végigelemzem a történteket, hogy növeljem a hatékonyságunkat. De nincs két egyforma eset. Nemrég dögkútból hoztunk ki egy nőt. Ellopták a kút fedelét, és a sötétben beleesett. Kötéllel kellett leereszkedni érte. Elképzelni is nehéz, hogy ott töltött egy éjszakát a dögök tetején. Egy másodikat nem biztos, hogy kibír. A Börzsönyben a jégkár idején a hegy tetejéről kellett lehozni egy családot sérült nagymamával és kisgyerekekkel. Előbb az utat kellett járhatóvá tenni: tiszta jég volt, 70 cm átmérőjű fák tövestől dőltek ki. Várni kellett, aztán motorfűrészekkel feldarabolni a kidőlt fákat. Terepjáróval sem lehetet felmenni, végül quaddal sikerült.

Találkoztok azzal is, hogy már nem tudtok segíteni. A tragédiákkal hogy birkóztok meg?

Sajnos gyakran már csak holttestet találunk. Főleg amikor túl későn jelentenek be egy eltűnést. Én közvetlenül egy haláleset után se enni, se aludni nem bírok. De tudom, hogy szükség van a munkámra, és másokat még megmenthetek. Ez visz előre. A halált nem lehet megszokni, hiába van rá felkészülve az ember. A csapatunkból is sokan lemorzsolódnak. Érdekesnek, kalandosnak találják a munkánk, de egy-egy haláleset után rájönnek, hogy nem bírják. A Zagyva folyóban kutyával találtuk meg egy 22 éves, balesetet szenvedett lány holttestét – egy hónap után. Nagyon megrázó volt mindenkinek, aki kereste. A család kért fel minket azzal, hogy inkább tudják a biztos rosszat, mint hogy évekig reménykedjenek hiába. Mert azt nem lehet feldolgozni, akkor megáll az élet. Így legalább el tudták temetni a lányt, elkezdhették gyászolni.

Az is nagyon fontos. Amikor pedig valakit sikerül megmenteni, óriási élmény lehet…

Adrenalin-löket! Ez adja az erőt. Pásztóról riasztottak minket 24 óra elteltével egy eltűnt hölgyhöz, aki munkába indult, de nem érkezett meg. Egy bokorban találtuk meg: meztelenül, tudatvesztett állapotban. Egész éjjel esett az eső, hideg volt, már kezdett lilulni a lába. Hordágyon vittük a mentőig. Mint kiderült, egy gyógyszer okozta a tudatkiesését. Az orvosok szerint 2 óra múlva meghalt volna. Szerencsére komoly elsősegély-felszereléssel rendelkezünk, benne defibrillátorral is,  amit ajándékba kaptunk: ez nagyon nagy dolog, mert állami támogatás nélkül működünk, minden évben kérdés, tudunk-e hivatásszerűen tovább dolgozni, vagy be kell érnünk az önkéntes szinttel.

A feleséged osztozik a szenvedélyedben, vagy csak tolerálja?

Tolerálja. Ez a munka eléggé elvon a családtól, lefoglalja a hétvégéket, sok időt igényel, és ha riasztás van, éjszaka vagy ünnepnap is menni kell. A fiamra viszont átragasztottam a szenvedélyem. Ő már a babakocsiban is kutyázott. Most 24 éves, a belga juhászával aktívan jár mentésekre. Viszi majd tovább a stafétát.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!