Bödőcs Tibor: „A nézőnek is tehetségesnek kell lennie

Szerző: Kalmár András
Neve egyet jelent a szüntelen humorral és nevetéssel. Sokáig színész akart lenni, de végül az ország egyik legismertebb stand up előadója lett. Bödőcs Tiborral 2016 szeptemberében beszélgettünk arról, hogyan válogatja meg a témáit, mennyit improvizál, és hogy miről szól majd a következő estje.

Hogyan készül el egy műsorod? Először leülsz és megírod a vázát, és utólag színezed ki a poénokkal, vagy lineárisan építed fel a szerkezetét?

Csak a szerkesztési szakaszban ülök a papír elé, és akkor kezdődik a nagy sorrendsakkozás. Az ötletek inkább vezetés, zuhanyozás, séta vagy gyerekaltatás közben jönnek.

Vagyis olyan szituációkban, amikor nem lehet semmit felírni.

De meg lehet jegyezni, és utána fel lehet írni a címszavakat. Ez nem olyan, mint a regényírás, amikor tudod, hogy a fejezet honnan hová tart. Bár a regényírás sem olyan, mint a regényírás, de ebbe most ne menjünk bele! Egy ilyen műsor apró mozaikokból áll össze.

Szoktál történeteket, poénokat gyűjteni?

Persze, de gyakran kiderül, hogy amit előző este a kocsmában, tudatmódosult állapotban viccesnek találtam, az mégsem annyira jó a műsorba. De olyan is előfordul, hogy az évekkel ezelőtt kihúzott mondatok hirtelen beugranak, és sikerül úgy hozzáadni valamit, amitől mégis működni kezdenek.

Hamarosan a tévénézők is láthatják a legújabb önálló estedet, a Cefre Palotát...

Ez egy kétrészes műsor lett végül, szeptember 23-án és 30-án sugározza majd a Comedy Central csatorna. Londonban vettük fel, és azért is lett ilyen hosszú, mert hangulatképeket is forgattunk a londoni utcákon és szórakozóhelyeken.

Miért éppen Londonban vettétek fel az előadást?

London mára egy nagy magyar kisváros lett. A turnéim során egyszerűen elfogytak azok a helyszínek, amik alkalmasak lettek volna az előadás rögzítésére. A műsorban egyébként is szó van migrációról, Londonról, Európáról, szóval adta magát a lehetőség, kihívásnak éreztem. Egyébként minden teremnek megvan a hangulata, nem véletlen, hogy az első műsoromat Pécsen, a másodikat pedig Zalaegerszegen rögzítettük.

Már korábban is volt a műsoromban egy londoni élményekről szóló rész, mert többször jártam ott. Ezt most majdnem másfél évig csiszoltam, hogy összeálljon az egész. Ez nem úgy működik, hogy majd kiállok a színpadra, és csak úgy mondok valamit. Nekem minden fellépés egyben a próba is, hiszen nincs rendezőm, dramaturgom. A műsor egyébként is folyamatosan alakul, és csak akkor szoktam felvenni, amikor úgy érzem, elkészültem. Ez a harmadik önálló estem. Ez nem számít kevésnek egyébként egy stand upos életében, és korábban is többször szerepeltem a tévében és a rádiókabaréban, szóval elég jól állok 34 évesen. Illetve ezt akkor tudnám, a jól állást, ha tudnám, mennyi van hátra.

Mikor érzed úgy, hogy egy műsorod megérett a felvételre?

Sokat változik egy-egy előadás, konkrétan az utolsó pillanatig. Egyes részek hosszabbak, mások rövidebbek lesznek, nincs forgatókönyv. Az is előfordult, hogy a legelső előadás és a felvétel között a poénok nagy része teljesen kicserélődött. Például amikor két évvel ezelőtt felvettük a Böllérbalettet, utána még fél évig voltak belőle előadásaim, és nagyon zavart, hogy még eszembe jutottak jó mondatok, amiket már nem tudtam utólag beletenni.

Hogyan vágtál bele a következő műsorba a Böllérbalett után?

Az említett fél évben, amikor még műsoron volt a Böllérbalett, már a Cefre Palotán dolgoztam. Most pedig be kell vallanom e magazin lapjain, hogy visszavonulok hat hónapra, hogy pihenhessek és felkészülhessek a következő estemre, aminek még munkacíme sincs. Ráadásul elvállaltam egy irodalmi paródiakötet megírását is, ami számításaim szerint jövő tavasszal-nyáron jelenik meg, tehát ezen is dolgoznom kell. Reményeim szerint a két tevékenység erősíti majd egymást, nem pedig gyengíti. Néhány írásom már el is készült.

Irodalmi paródiakötet? Olyasmi lesz, mint Karinthy Így írtok ti-ja?

Inkább csak műfajában hasonló, a legfőbb különbség a kettő között, hogy én többnyire már nem élő szerzőkről írok, illetve az egész, befejezett életművet parodizálom, nem csak egy-egy alkotást. Eddig nyolc írás készült el, írtam Krúdy-, és Márai-paródiát is. Már ebből is látszik, hogy nem lesz igazán piacképes, kevesebbeket fog megérinteni, mint a stand upos életmű. Egyébként parodistaként kezdtem, a Dumaszínházba is így kerültem be, de akkoriban még nem volt ennyire ismert a műfaj, és egy idő után már nem ültek a poénok, mert minden héten ugyanazok az emberek jöttek el megnézni. Elkezdtem felhagyni a közéleti szereplők, tévés személyiségek utánzásával, áttértem a falusi szereplőkre, helyi történetekre, egyre több lett a saját gondolat, és kevesebb a paródia. Most meg visszatérek a paródiához, csak nem Ferust, hanem mondjuk Rejtőt parodizálom.

Fiatalon nem voltak szépirodalmi ambícióid?

Sokáig színész akartam lenni, aztán amikor nem vettek fel a Színművészetire, magyar szakra jelentkeztem. Így utólag ez jól is jön, de nem voltak ilyen irányú törekvéseim. Valójában most sincsenek, de Szálinger Balázs és Cserna-Szabó András, a Hévíz folyóirat két szerkesztője rábeszélt, hogy írjak valamit. Két-három éve mondogatták ezt, és amikor egyszer kibukott belőlem egy rövid Hamvas Béla-paródia, annyira lelkesedtek és támogatták ezt a dolgot, hogy írtam még egyet, aztán még egyet, és most itt tartunk, hogy lesz ez a kötet
– persze csak ha megírom.

A műsoraidat figyelve az az érzésem, hogy sokszor adsz a közönségnek magas labdát.

Ilyen szempontból érdekes lesz ez a könyv, hiszen itt majd nem figyelek arra, hogy megértik-e vagy sem. A szépirodalmat kevesen tudják befogadni, bármennyire jó lenne, ha több Esterházyt és Márait olvasnának. Ahogy régen mondták: to the happy few, a boldog keveseknek. A színpadon próbálok az irodalmi utalásokból visszavenni, mert az előadások nem bírnak el túl sok kulturális elemet. Egy-egy jó hasonlatban, mondatban ott van, hogy olvastam Juhász Ferencet és Krúdyt is, és mindannyiuktól tanulok, a jó könyvek felszabadítják a képzeletemet, a legjobb drogok. Ezért javaslom mindenkinek, hogy fogyasszon remekműveket, és akkor jobb olvasó és jobb stand up néző lesz belőle – mert a nézőnek is tehetségesnek kell lennie, hogy megértse a poénokat.

Te általában nem viccelsz olyasmikkel, amivel a legtöbb stand up előadó szokott, például soha nem veszel elő durva témákat. Miért?

Az új estben lesznek ilyen elemek is. Nagy hatással volt rám Ricky Gervais remekműve, a The Office című sorozat, ami egy homofób, szexista bunkót mutat be. Aki esendő és barom egyszerre. A legnagyobb művekhez tudom csak hasonlítani. A lényeg, hogy tanultam belőle, akinek lesz füle, hallja majd szeptember végén. Egyébként nem akarok népnevelő lenni, igyekszem az okoskodó mondatokat kihúzni, vagy előbb-utóbb kikopnak maguktól az előadásaimból.

Valamennyire része a műfajnak a személyes sztorik elmesélése, de pl. a feleséged sosem kérte, hogy mondjuk a gyerekeidet hagyd ki a műsorodból?

Nem, sőt, én vagyok a szigorúbb, például a gyerekek még egyáltalán nem jelentek meg sehol, a Facebookra sem teszek fel róluk képeket. Nem akarom őket megmutatni, még a nevüket sem mondtam el soha sehol. A műsoromban arról akarok beszélni, hogy általában milyen az, amikor az embernek gyereke van, hogyan reagálnak a családtagok, a környezet. Ezzel a feleségemnek sincs problémája, ő csak annyit szokott mondani, hogy a harsányabb poénjaimat húzzam.

Szülőfalud, Búcsúszentlászló lakóit, köztük édesapádat sokszor nem a legelőnyösebb oldaláról mutatod be. Mi történik akkor, ha ezek közül a valós szereplők közül valakit valami baj ér, ne adj’ Isten meghal?

Ez egy aparegény, ami fejezetről fejezetre megjelenik az előadásokban. Búcsúszentlászlón minden évben fellépek, és a „modelljeim” közül sajnos többen meghaltak már. Róluk mindig megemlékezem, de amikor nemrég Ferusról kellett néhány szót mondanom, az számomra is felkavaró volt. Mindig ott ült az előadásokon a faluházban, az első sorban, ő maga is egy humoros ember volt, és mivel nem volt receptem, hogyan kell ezt a veszteséget feldolgozni, én magam is meghatódtam az előadás alatt. Amúgy az emlegetett figuráimmal, akiktől idézek, nagyon jóban vagyok, nem szoktak megsértődni.

A színpadi jelenléted, az, hogy elmondhatod a gondolataidat a világról, segít feloldani a belső feszültségeket?

Vannak olyan gondolatok, amik letisztulnak azáltal, hogy megosztom őket másokkal is. Csak olyasmiről tudok beszélni, ami engem is érdekel. Például most is van bennem egy nagy adag düh a világ történéseivel, a politikával, a reklámokkal, a bulvárral vagy az oktatással kapcsolatban, amit bele fogok vinni az új műsoromba. Ugye ne mondjunk olyan szavakat, hogy szublimálom majd?

A kereskedelmi televíziók indulásakor nem hittek a stand up sikerében. Ehhez képest ma rengeteg ilyen műsort láthatunk.

Számomra nem is a siker a kérdés, hanem a mennyiség és a minőség egyensúlyának megtalálása. Szerintem ezt nem lehet sorozatjelleggel csinálni, nem lesz minden héten garantáltan 200 jó poénod. Persze mára minden elaprózódott, rengeteg információ áramlik az emberekre, és nehezebb eljutni hozzájuk a sok csatornán keresztül, mint anno azon az egyen, amit mindenki nézett.

Írnál másnak szöveget?

Örülnék, ha valaki jól elő tudná adni pl. a paródiákat és azzal már nem kéne külön foglalkoznom, de nem szoktam másnak írni. Az egész az őszinteségről szól, belőlem kell jönnie. Biztosan tudnék poénokat gyártani egy ideig. Nálam is van pár történet, amit mástól hallottam, átalakítom és felhasználom, de ez elenyésző mennyiség, a java velem történt. Én azt szeretem, ha valaki a saját hitelességét felhasználva mond vicces dolgokat. Amikor elkezdtem a stand upot, az volt a lényeg, hogy a saját életemből vett sztorikat meséljek. Gyerekként nem gondoltam, milyen sokat köszönhetek majd az éles megfigyelőképességemnek, hogy észreveszem az apró, idegesítő, vagy épp vicces tulajdonságokat az emberekben. Szóval én magamnak szeretek szöveget írni.

Mennyit szoktál improvizálni?

Az is olyan, mint a mások által nekem adományozott történetek aránya: öt-hat ilyen történetem van egy előadás alatt. Most Londonban többet rögtönöztem a helyszín és a helyzet miatt. Nem tudom, a végleges verzióban ebből mennyi marad majd meg. Ami az egyik helyszínen jó volt, nem biztos, hogy máshol is működik majd.

Az estjeidre fizikailag is fel kell készülni?

Maga a fellépés az edzés. Nem kocogok, nem sportolok semmit – bár lehet, hogy idővel majd kellene. Nem túlzottan figyelek az étkezésemre, és ugyan tömény szeszt ritkán, de alkoholt azért fogyasztok: szeretem a fröccsöt és a sört. Ennyit az életmódról, ha már a Szimpatikában vagyunk.

Hogyan tanulsz szöveget? Egy színésznek bizonyos szempontból egyszerűbb dolga van, hiszen tudja kötni a szöveget a színpadi mozgásokhoz. Neked ez hogy megy?

Egy színész kap egy szöveget, amit nem ő írt, és csak a próbák során gondolkodik el rajta. Én viszont már írás közben annyiszor átgondolom, hogy egyszerűen rögzül az agyamban. Ami működött egy-egy előadáson, az megmarad a fejemben, mert tudom, hogy azt nem lehet máshogy mondani, ami már bizonyított a színpadon. Ami pedig nem, azt átalakítom.

Adott esetben 80 percig beszélsz folyamatosan. Hogy tudod egymáshoz kötni a témákat?

Van úgy, hogy egy estén két előadásom is van. Ilyenkor nagyon fontos a sorrend, koncentrálnom kell, hogy tudjam, mi az, amit már elmondtam az adott műsorban. Főleg a másodiknál szoktam néha megzavarodni, és ilyenkor néha meg kell kérdeznem, meséltem-e már az adott sztorit, mert közben párhuzamosan egy másik műsor is zajlik a fejemben. Mialatt mesélek valamit, már gondolkozom a következő történeten, és gyakran a közönséghez igazítom a sorrendet: ha lassabban reagálnak, akkor egy pörgősebb témával felrázom őket. Ha pedig egyből fokozott hangulatban fogadnak, akkor nem kell bemelegítés, haladhatok szépen sorban az anyagokkal.

Mi a helyzet a politikával?

A humornak arról kell szólnia, az a lényege, hogy minden ideológia eltorzul, minden pártiság és világnézet hülyeség lesz egy idő után. Én ezért vagyok humorista, nem másmilyen „–ista”. A hatalomnak nincs humorérzéke, ráadásul még mindig ott van a társadalomban a feudális beletörődés, hogy ez ezer éve így működik, miért változtassunk rajta. Pedig a negatív dolgokon lehet változtatni, nincs kőbe vésve, hogy ennek így kell lennie. Ha létrejönne az a kritikus tömeg, ami hajlandó és képes is változtatni, na de most már okoskodom, majd kihúzzuk. Lehet szörfölni a néplélek rosszabbik oldalán, de nemcsak a zsigeri félelemre kellene építeni.

Az új műsoromba egyébként nem tervezek aktuálpolitikai témákat, inkább az egész mostani helyzet algoritmusával szeretnék foglalkozni. Menetrendszerűen jönnek az újabb és újabb botrányok, mégsem történik semmi, politikai jackass zajlik. Most meg már magamat idézem. Ez a vég.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!