Így kell angolosan távozni a munkahelyről

2016. 10. 27.
Szerző: Sallai Ervin
Csizmár Robit hívatta a főnök. A galgaszentlászlói konzervgyárban nem volt ez mindennapi dolog. Régebben, amikor az átkosban még Tartós Béke MGTSZ Tartósító és Konzerv Üzemnek hívták a vállalatot, előfordult, hogy az igazgató is lejött a melósok közé az udvarra elpöffenteni egy talpas cigit. Amióta azonban a First Tomato LTD megvette a gyárat, az is eseményszámba ment, ha az osztályvezető helyettes ránézett a futószalagokra.

Pár éve a személyzeti osztályt is kiszervezték, a korábbi irodájukat lezárták. Egyes pletykák szerint minden hónap tizenharmadikán éjjel visszajárnak kísérteni: csattogtatnak a tűzőgépekkel, beindítják a mátrixnyomtatót, hat-pötyis kotyogós kávét isznak, és pecsételnek hajnalig. De Robi felvilágosult ember volt, efféle hiedelmekkel nem foglalkozott. Hanem, ha az osztályvezető egy külsős HR-essel magához kéreti az elátkozott folyosóra, az mégiscsak valami.

Robi tudta, hogy csak egy dolgot jelenthet a találkozó: végre előléptetik első osztályú passzírozóvá. Azóta várta, amióta a töltött paprika részlegről átkerült a PASÜ csarnokba, a paradicsom sűrítőkhöz. Az ottani melósok gyorsan befogadták, mert nem csak passzírozásban volt gyors, de ha félmeztelenül az izzadt hóna alá szorította a tenyerét, a foci Eb-n bármelyik csapat himnuszát el tudta cuppogtatni az úgynevezett hónaljfinggal.

Persze előfordult, hogy hibázott, hiszen csak az nem vét, aki nem dolgozik. Robi pedig dolgozott becsülettel. Olyannyira, hogy lepasszírozta a gyűrűs ujját középig. De ezt is vidáman fogadta. Legalább csajozás előtt könnyebb lekapni a jegygyűrűt, és egyszerre tud rendelni négy sört, meg egy felest – mondogatta.

Úgy érezte, az előléptetésnek meg kell adni a módját választékos külsővel. A paradicsomfoltos hétköznapi munkagatyát ünnepi zöld kertésznadrágra cserélte, felöltötte hozzá legszebb piros honvédségi frottír zokniját, és a munkavédelmi bakancs orráról is eltüntette a penészfoltokat a nadrág hátuljába dörzsölve. A brit tulajdonos iránti tiszteletből a céges piképólóhoz Beatleses nyakkendőt kötött, majd dió színű hajolajjal fiatalosan csillogóvá varázsolta rakoncátlan fürtjeit.

Emmá’ nekem egy első osztályú passzírozó – rikkantott vidáman a tükörbe nézve, és elindult a főnökhöz. Útközben még egy Negro cukorkát is bevett a szájába, mert bár az íze elenyészően hasonlít a Robi által kedvelt törkölypálinkára, a nagy alkalmak megkövetelik a mentolos leheletet. A lépcsőn illemből rápaskolt a hatvanéves takarítónő fenekére, mert hát nem csak a fiataloknak jár a megbecsülés.

Széles mosollyal nyitott be a főnök irodájába.

Groteszk módon a mosoly egy darabig még akkor is az arcán maradt, amikor elé tették a felmondást. A két oldalas szerződés szerint, ha közös megegyezéssel válnak el, Csizmár kartárs megtarthatta az év végéig érvényes Volánbusz bérletet.

Miután magához tért az első sokkból, Robi nagy levegőt vett, hogy arcon köpje a HR-est, de sajnos a Negro cukorka teljesen felszívta a nyálát. Így csak annyira futotta, hogy átfogó programjavaslatot ajánlott a teljes vezetőségnek, amiben családon belüli erotikus kalandok szerepeltek a felmenők ravatalán.

Bevágta az ajtót és szélütöttként támolygott a folyosón. Utoljára akkor érezte ennyire becsapottnak magát, amikor Samantha Foxról kiderült, hogy a nőket szereti. Pedig az öltözőszekrényére is kiragasztotta a képét. Megcsalta. Most meg a főnök…  Az üres folyosón a síri csöndben ekkor meghallotta a tűzőgépek és a mátrixnyomtató hangját. A szellemszobából jöttek a zajok. Levette nyakkendőtűjét, és kinyitotta vele a szobát lezáró TUTO lakatot. A személyzetis szobában semmi nem mozdult. Pókhálók szőtték be az iratszekrényeket. Főleg K-tól Z-ig. Már majdnem kilépett az ajtón, amikor úgy érezte, egy földön túli erő hívja. Odament Fedákné Pulai Ágota évek óta üresen álló íróasztalához, és felemelte a telefont. Legnagyobb meglepetésére volt még vonal a régi készülékben. Maga sem értette, honnan tudja fejből, de tárcsázta a Los Angeles-i pontos idő számát. Amikor megszólalt a csábos amerikai női hang, mellé tette a kagylót, visszazárta a TUTO lakattal a szellemszobát, és örömmel gondolt arra, hogy az elkövetkező hónapokban mekkora lesz a gyár telefonszámlája.

Emmá’ nekem egy első osztályú munkanélküli – rikkantott vidáman, a lift tükrében meglátva magát.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!