Varázsidő

2017. 03. 23.
Szerző: Vág Bernadett
A február olyan áttetsző. Ködös, jeges, havas, vagy szürkén derengő és lucskos. Átmeneti. Úgy tesz, mintha sose múlna el, pedig elillan ám egy szemvillanás alatt.
Februárban, hiába a sok farsangi bál, valahogy túl nagy a csend. Mit lehet ilyenkor csinálni? Spirike barátnőm szerint – aki amúgy Pirike, csak heveny spirituális érdeklődése miatt nevezzük Spirinek – ilyenkor kell varázsolni. Elővarázsolni mindazt, amiről előzőleg álmot szőttünk. Ha hó is van, az még jobb, legalábbis Spirike szerint, aki nem közlekedik nap mint nap a belvárosban, mert a hó megtisztítja a teret és annál fényesebben ragyog fel a varázs.

Spirike egyébként úgy szokott varázsolni, hogy lemegy alfába. Bármikor le tud menni, múltkor is ott ült velem szemben a kávézóban, teát ittunk és csacsogtunk, amikor hirtelen lebukott a feje és megkukult. Ilyenkor nem szabad zavarni, mert fontos dolgot intéz egy másik valóságban, ahol a saját tudatalattijával kommunikál, de az is lehet, hogy pont átszáguldott a világ összes élő és nem élő emberének a nagy közös tudatalattijába, mert neki ahhoz is van hozzáférése, és kiguglizza a szükséges infókat. Például az én jövőmet, miszerint tavaszra igenis le fogok dobni négy kilót. Vagy simán megmondja, hogy hova lett már megint a slusszkulcsom. Vagy a szomszéd asztalnál ülő, vadidegen kalapos pasi testébe zuhan bele, ahol meglátja a kezdődő bélhurutot. (Ha pedig már úgyis meglátta, gyorsan elárasztja a pasi belsejét arany fénnyel, és meggyógyítja neki.)

Visszatérve a februárhoz, Spirike, a nagy varázsló úgy véli, a gondolatunkkal teremteni lehet, de nem akármikor, mert mindennek megvan a maga ideje. A napos, nyári idő például a kívánalmak szívben való megszületésének pillanata, az örömök létrejötte, az óhajok kirajzolódása, de varázsolni ilyenkor még nem lehet. Az ilyen idő arra való, hogy megérlelődjön szívünkben a hit, hogy ami ma csak álom, az nemsokára valóra válhat. Nagyon fontos ez a hit, őrizd meg magadban! – szokta mondogatni átszellemülten sutyorogva. Aztán jön az őszi szomorkodós időszak, de ez se hiábavaló. Ekkor megnézhetjük, elég erősek-e a vágyaink. Próbaidő ez, próbára teszi a szíveket. Elég elszánt vagy? Elég bátor vagy ahhoz, hogy boldog legyél? Jól vigyázz, ha most erejét veszti benned az elszánás, balul is elsülhet a dolog! Na, ilyeneket mond. Nagyon félelmetes ám, amikor a kis öklét felemeli, a mutatóujjával bököd és villog a szeme.

És hát itt ez a tél végi január, február. Ez a borús, mozdulatlan, néma ködös idő a teremtés, a varázslat ideje. Mintha festmény lenne a táj, mintha minden élő szívverése leállt volna, megdermed az élet. Ez a mozdulatlanság óriási feszültséget rejt magában, mint egy megfeszített íj. Ilyenkor nem szabad ám lustálkodni, mélabúzni, elcsüggedni. Munkára fel! Most kell elővenni a napos időben megálmodottakat, és útjukra bocsátani. Megkezdődik a varázs! Ha volna olyan szemüvegünk, ami a legapróbb szikrákat is megmutatja, tisztán megmutatkozna minden óhaj-sóhaj, ahogy százmillió kis szikrával rohan a légbe, és ott új szinapszisokat alkot, új térképet rajzol, galaktikus ösvényeket a mindenségbe, hogy a vágyaink valósággá lehessenek!

És így tovább, és így tovább… De hogy szavaimat egymásba ne öltsem, a Spirike a nyáron megálmodott magának egy férfit. Halálos pontossággal megrajzolta, a legapróbb hajszála is a helyére volt simítva, még a szavajárása is meg lett tervezve. És most, hogy eljött a teremtés ideje, elő is varázsolta. Volna…

Spirike szerint nem kell kapkodni, mert a nyáron megálmodott dolgok téli elővarázslásához kell azért néhány nap. Nem megy csak úgy csettintésre, mert ez nem kisnyúl a kalapban. Tehát leült és várt. Köztereken, könyvtárakban, plázákban, kávézókban, minden lehetséges helyen, ahol a kiválasztott felbukkanhat. Vagy négy napig. Aztán az egyik alfás utazása során nagy megvilágosodása volt, melynek folytán felrohant a netre, és beírta a társkeresőbe a megálmodott herceg minden paraméterét. Legalább is azokat, amikre vonatkozott rubrika. A rendszer pedig, láss csodát, kidobta a Misit. Igaz, Misinek nincs bernáthegyije, se cuki kis romos faháza a Mátrában, még csak nem is szabadúszó kutatóorvos, ahogy az Spirike álmaiban meg volt írva, de helyes és kedves, és bejön neki a Spirike minden bosziságával. Már öt teljes napja boldogok.

Óvatosan megjegyeztem, hogy a netről történő pasi letöltés talán nem számít igazi varázslásnak, ám Spirike állítja, hogy de. Merthogy ő megálmodik, az univerzum pedig manifesztál, kit érdekel, hogy milyen hálózaton. Én pedig ne kukacoskodjak folyton, hanem varázsoljak már végre valamit, mert a február olyan ám, hogy elillan egy szemvillanás alatt.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!