A bűncselekményeket jobb megelőzni, mint utánuk helyszínelni.

2017. 05. 29.
|
Címkék: Címlapsztori 
Dr. Garamvölgyi Lászlóval, az ismert rendőrségi szakértővel készített, májusi lapszámunkban megjelent interjú már online is olvasható.
Minden kisfiú életében van az a korszak, amikor rendőr szeretne lenni. Önnél meg is maradt ez a vonzalom?
Persze én is szívesen lettem volna rendőr, katona, tűzoltó, meg vadakat terelő juhász, de amikor később, középiskolásként dönteni kellett, én nem rendőrnek készültem, hanem az újságírói pálya érdekelt. Ez sokaknak furcsa volt, mert egy műszaki szakközépiskolába jártam, ahol általános gépésztechnikusi végzettséget szereztem, bár később egyetlen napot sem dolgoztam a szakmában. De szerettem az iskolát, sok hasznos dolgot tanultam, és rájöttem, hogy jó a kézügyességem – ennek a mai napig nagy hasznát veszem.
Abban az időben is volt életpályamodell: ha beálltam volna egy gyárba dolgozni, néhány éven belül középvezető lehettem volna az érettségimmel. De engem az írás vonzott, ráadásul a magyar irodalmat és nyelvet Kárpáti Béla tanár úrtól tanultam, akivel nagyon jó viszonyban voltunk, az írásaimat még országos pályázatokra is elküldte.

Az írás sikerélményt is jelentett?
Nekem ez mindig is jól ment, hatalmas élmény volt, amikor nyolcadikosként bekerült egyik írásom a legjobb tíz közé egy országos versenyen. Később rengeteg Tudományos Diákkörön vettem részt, adtam be pályamunkákat, például azt is ennek köszönhettem, hogy már az első egyetemi évben gyakorlatilag el is készült a szakdolgozatom.
Adódott egy olyan lehetőségem, hogy a TDK-ra beadott dolgozatot egy bizottság előtt megvédhettem a jogi karon, így meg is szereztem a diplomát. Egyébként ma már azt mondom, az lenne az ideális, ha mindenki kipróbálná magát az írásban. Nem véletlenül elemzik a bűnügyek esetében is nemcsak a kézírást, hanem a stílust is. Rengeteg személyiségjegyre következtethetünk belőle.

A jogi kart követte az újságírás?
A középiskolában már én szerkesztettem az iskolai újságot, de az érettségi után jött a katonaság – azon mindenképp túl akartam lenni -, hogy aztán újságírást tanulhassak. A seregben én szerkesztettem az ezredrádió műsorát, az már egy egészen komoly feladat volt.
Húszévesen leszereltem, de először persze nem újságírónak vettek fel, hanem gyakornoknak. Imádtam azokat az oknyomozó filmeket, ahol egy újságíró kriminalisztikai eszközökkel nyomozott ki egy-egy bűnügyet. Váratlanul megismertem egy történetet egy ózdi területről, ahol sugárzó salakanyagból építettek fel bérházakat, utána akartam járni, mi ebből az igazság. Amikor felvettetem az ötletet a szerkesztőnek, azt válaszolta, hogy ha nyomozni akarok, menjek el rendőrnek. Ezen annyira elgondolkoztam, hogy nem sokkal később jelentkeztem is a második kerületi kapitányságon, ahol közölték, hogy a bűnügyi osztályon épp nincs üresedés, de ha van kedvem, addig is legyek járőr, és ha felszabadul egy hely, majd átvesznek.

Elég volt a katonaság és az érettségi ahhoz, hogy valaki a rendőrségnél dolgozhasson?
Abban az időben ez még így működött, ezek voltak az alapkövetelmények. Felvettem az egyenruhát – bár azt már a katonaságnál sem szerettem, mert pacifista vagyok –, és egy hét múlva már egy tapasztaltabb rendőrrel róttam az utcákat járőrként. Másfél évig csináltam, de aztán az előmenetelhez el kellett végezni a Rendőrtiszti Főiskolát is.

Vannak emlékezetes pillanatai a járőrözési időszakból? Kellett valaha fegyvert használnia?
Nem, abban az időben még nem fordult elő ilyesmi. Az első nagyobb bevetésemre szívesen emlékszem vissza: a járőrszolgálatom kezdete után fél évvel már egyedül jártam az utcákat. A Margit körúton (akkor Mártírok útja) volt egy rádió-tévé szaküzlet, ahova betört egy ittas fiatalember, és ellopott egy kétkazettás magnót, ami akkoriban nagy értéknek számított. Hajnali kettőkor persze ez hatalmas zajjal járt, észre is vették a lakók, és mivel én épp arra jártam, nekem szóltak a kollégák a központból. A tettes futva távozott és behúzódott egy kapualjba, arra számítva, hogy a rendőrautók majd elmennek mellette, de azt nem sejtette, hogy gyalogosan érkezik majd egy rendőr. Elfogtam, megbilincseltem, hívtam a járőrkollégákat, bevitték – nekem pedig reggelig biztosítanom kellett a helyszínt.
A második kerületben egyébként mindenki a Kalefra, vagy más néven Moszkva térre járt, ott mindig akadt munka a rendőrök számára. Egyszer egy gyilkost is sikerült elfognom a társammal a Frankel Leó utcában. Azért riasztottak, mert egy körfolyosós ház földszintjén nagyon büdös volt, és az egyik lakót nagyon rég nem látták. Nyár volt, a bácsi pedig gyakran elutazott, de a szomszédoknak feltűnt, hogy ő, aki a nyugdíj postázására mindig hazament, abban a hónapban nem érkezett vissza. Betörtük az ajtót, de sajnos már csak a holttestét találtuk meg: rablógyilkosság áldozata lett, de a tettest sikerült elfognunk.



Hogy lehet az ilyen eseteket fizikailag és lelkileg bírni?

Idővel ezt is könnyebben kezeli az ember. Járőrkoromban ki kellett mennem egy kigyulladt házhoz, hogy az oltás után azonosítsam az áldozatokat – ennek a látványához hozzá kell szokni ebben a szakmában. De a technikusoknak még nehezebb dolga van: a kilencvenes években Kutason egy autóbuszt ötszáz méteren át tolt maga előtt egy személyvonat, mert nem zárták le a sorompót időben. Volt, akit csak a karikagyűrűje alapján sikerült azonosítani. Akkor azt gondoltam, ez kibírhatatlan, de aztán rá kellett jönnöm, hogy évek múltával rutinosabban állunk ezekhez a megrázó feladatokhoz is. Persze meg is kérgesedik az ember lelke, de ez nem azt jelenti, hogy immunis lesz a szörnyűségekre.
Azért ha egy baleset után oda kell menni valakihez, és azt mondani neki, hogy asszonyom, a fia vagy a férje meghalt, az mindenkit megvisel. Egyébként ezt sosem szabad elodázni, mert minél később tudja meg valaki a tényeket, annál rosszabb, ráadásul előfordulhat, hogy először a hírekből értesül, ami még elviselhetetlenebb.

Mikor kezdett el publikálni?

Miután felvettek a második kerületi kapitányságra, azután sem hagytam abba az írást. A Zsaru magazin elődjébe, a Magyar Rendőr című képes hetilapba kezdtem el írni, a végén már szerkesztettem is, és a mai napig jelennek meg ott írásaim. Eljutottam a gyakornokságtól a főszerkesztőségig– protekció nélkül.
A rendszerváltás után minden átalakult a rendőrségen is, rendhagyó módon egy civil, Szabó Győző lett az országos rendőrfőkapitány. Ő ismerte fel először, hogy a média is liberalizálódott, létrejöttek a bulvárlapok, és hirtelen minden nagy nyilvánosságot kapott. Rengeteg gyilkosságról, balesetről szóló hír jelent meg – a sajtó nem tett mást, csak megírta azt, amire a nép kíváncsi volt. Az ORFK-nál megalakult a sajtóiroda, majd a kommunikációs igazgatóság, aminek a vezetője lettem - összesen 27 éve foglalkozom kommunikációval.
Aztán 1990-ben megalakult a bűnmegelőzési osztály, ami hatalmas áttörés volt, engem pedig különösen érdekelt ez a terület. Azt gondolom, bármilyen globális problémából lehet lokális, gondoljunk csak a migrációra, és ez fordítva is igaz. Fontos, hogy már gyerekkorban elkezdjük ezt oktatni, és talán nem nagyképűség, ha azt állítom, hogy én igyekeztem mindent megtenni azért, hogy fejlődjön a bűnmegelőzés, mert mindig azt vallottam, hogy a baleseteket és a bűncselekményeket jobb megelőzni, mint utánuk helyszínelni.

Nagy port kavart, amikor a kilencvenes években megjelent József Attiláról szóló könyve, amelyben az állítja, hogy Szárszón baleset történt.

Egyszer kihívtak a Ganz-gyárba, ahol történt egy vonatbaleset. Szeretem az irodalmat, József Attila költészetét különösen, így az eset után, a látottak alapján megfogalmazódott bennem, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján egyszerűen nem életszerű, hogy a költő öngyilkosságot követett el, mivel aki öngyilkos akar lenni, az a vonat elé ugrik, nem pedig bemászik alá. Persze az irodalomtörténészek nem kriminalista fejjel gondolkoznak, ahogyan én sem elemzek verseket, de azt gondolom, nem mindegy, mi terjed el egy olyan ikonikus emberrel kapcsolatban, akinek a halála beindíthatja a Werther-effektust, vagyis hogy többen követnek el hasonló módon öngyilkosságot.
De nem foglalkoztam a témával komolyabban, egészen addig, míg egyszer úgy alakult, hogy egy barátom, aki szerkesztő volt, szóba nem hozta, hogy közeledik a költészet napja, és jó lenne valamit közölni a lapjában József Attiláról, aki sajnálatos módon tragikus körülmények között hunyt el. Én akkor megjegyeztem, hogy az alapján, amit egyszer egy vonatbalesetnél láttam, és amit olvastam József Attila halálával kapcsolatban, ez képtelenség, és egyszerűen balesetről volt szó. A barátom a történetet címlapra vitte, csakhogy ez a bulvárlap 110 ezer példányban jelent meg, én pedig akkoriban elég ismert voltam szóvivőként, szóval ezek után rengeteg levelet kaptam. El is kezdtem nyomozni, sikerült megtalálnom egykori szemtanúkat, ismerősöket, olyan dokumentumok jutottam hozzám, amik ugyan a nyomozást nem segítették elő, de irodalmi értéket képviseltek, át is adtam őket a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. A rengeteg összegyűjtött információ alapján bizonyítást nyert az állításom. A koronatanú, Budavári János ekkor már sajnos nem élt, de még volt egy felvételem, ahol arról nyilatkozott, hogy szó sincs semmiféle öngyilkosságról, ő maga látta, ahogyan a költő átmászott a sorompón, aztán be a vonat alá. A könyv bemutatójára meghívtam Juhász Ferenc Kossuth-díjas költőt is, aki méltatta a fáradozásaimat.
Persze sokan mást mondtak, hiszen József Attila mítoszához hozzátartozott a tragikus halál, az irodalomtörténészek más szempontból közelítik meg ezt a történetet. De mivel ha ismert emberek öngyilkosságot követnek el, utána sokan követik a példájukat, ezért nagyon fontos az ilyen téves információk eloszlatása. Juhász Ferenc nyilatkozata megadta a kezdő lökést, így bekerült a tankönyvekbe, hogy lehetséges, hogy baleset történt. Örülök, hogy sikerült fényt deríteni erre a rejtélyre.



A szobája tele van különböző japán kardokkal, harcművészeti díjakkal. Honnan a vonzalom a küzdősportok iránt?

A díjakat és kardokat nagymesterektől kaptam, az egyiket egy shaolin főpaptól. Fiatalon nagyon sok sportot kipróbáltam, de azt, hogy végül a karatét választottam, egy balesetnek köszönhetem. Négyéves koromtól kezdve fociztam, de egy porcsérülés miatt meg kellett volna műteni a térdem. A kórházi váróban szóba elegyedtem egy fiúval, aki elmesélte, hogy hasonló problémája van, és a sokadik műtétjére vár. Én ettől annyira megijedtem, hogy azonnal hívtam a szüleimet, vigyenek haza. Ki is hagytam egy évet a versenysportból, bár a focival nem szakadt meg végérvényesen a kapcsolatom, ORFK-bajnokságon is voltam, és ma is a Rendőrségi Labdarúgó szakosztály elnöke vagyok, de olyan komolyan már nem foglalkoztam vele, mint azelőtt.
Amikor a karate a hetvenes években megjelent Magyarországon, az első edzéseket még titokban kellett tartani, csak késő este lehetett eljárni, hiszen a szocializmusban ez egy idegen, ráadásul ázsiai sport volt. Féltünk tőle, mert nem ismertük, eleve messze állt a magyar kultúrától, ráadásul mi nyomozóként is azt tanultuk, hogy ezek az emberek kézzel is tudnak ölni, tehát – most persze túlzok, de – ha ilyennel találkozunk, lőjük le. Ennek ellenére engem elkezdett ez érdekelni, ezért amikor Gallai Ferenc, a Testnevelési Főiskola rektor-helyettese engedélyezte a fiataloknak, hogy kipróbálják a karate különböző technikáit, elkezdtem járni ezekre az órákra. Egyébként nem áll tőlem távol a keleti filozófia, ami ezeknek a sportoknak az alapja. A shaolinban, a taoizmusban és a buddhizmusban hatalmas szellemi muníció van. Ráadásul egyik sem egy térítő vallás, nem megjavítani akarják a világot, hanem élhetőbbé tenni. Ezzel pedig maximálisan tudok azonosulni.

Szóljon hozzá!

Júniusi AKCIÓ

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!

* A kockázatokról olvassa el a használati útmutatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát!

** Étrend-kiegészítő, nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot.

Hírlevél feliratkozás

Felhasználási feltételek, adatkezelés »

Aktuális magazinunk

Magazin címlap Megjelent a Szimpatika magazin 2017. júniusi száma!

Ingyenes magazinunkat kérje gyógyszerészétől a Szimpatika emblémával ellátott gyógyszertárakban! A korábbi számokat ide kattintva érheti el

Legutóbbi hozzászólások

Palya Bea: Csak azt szabad csinálni, ami igaz és őszinte

Hogyan segít a félelmek legyőzésében a zene? Mit jelent egy népdal egy kamasznak? Miért fontos mozgásban tartani az életünket? Ezekeről, ...
Gyönös Károly
tegnap 14:49
Nagyon birom a Palya Beát. Igazi nagy sztárnak fogja magát kinőni.

A fülzúgás okai és kezelése

A fülzúgás vagy a fülcsengés sokak életét megkeseríti, mivel visszatérő vagy szűnni nem akaró formában jelentkezik. Csendes ...
milan chris
2017. 06. 25. 21:51
Megbízható hitel ajánlat !!! Itt van egy lehetőség a pénzügyi problémákkal küszködők és azok számára, akik Pénzügyi ...

Érelmeszesedés elleni vakcina. Pro és kontra

A szív- és érrendszeri betegségek még mindig a vezető halálokok közé tartoznak. Egy magyar kutató érelmeszesedés elleni vakcináját ...
Lajos 62,5
2017. 06. 24. 13:22
Lehet, hogy nagy találmány ezt megítélni nem tudom. Az egészségügyi kormányzat ha használ, megtérül miért nem támogatja? Talán mégsem ...

Apaszemmel: Kölcsön-gyerek

Amikor ezt a családi rovatot elkezdtük, az volt a laptulajdonosok kérése, hogy írjunk a mindennapjainkról. Legtöbbször így is teszünk, és ...
MARTHA MARQUEZ
2017. 06. 24. 00:08
Hello, kölcsönt keres? Ön a megfelelő helyen van. Képesek vagyunk arra, hogy kölcsönöket nyújtsunk vállalkozásának kibővítéséhez, ...

A nyugalom és az egyenletes súlycsökkenés szere

Keleten évszázadokig a zöld teát használták nyugtató, testsúlyszabályozó és gyógyhatása miatt, ugyanis levelében megtalálható egy ...
Jenei Istvánné
2017. 06. 14. 20:00
Kipróbáltam az L-theanint, nagyon jó hatású az alvásomra.

Mikor és hogyan érdemes inhalálni?

Ismét itt a tél, a gyakori alsó és felső légúti megbetegedések időszaka. Szakértőnk, Dr. Hidvégi Edit PhD gyermek- és felnőtt ...
Sövegjártó Gábor
2017. 06. 10. 18:46
az inhalátort természetesen lehet használni a copd re söt ajánlatos én berudál cseppet használok és általába segit

Gyakran elsírod magad? Megmondjuk, miért.

Életünk része a sírás és a nevetés. Az emberek között vannak sírósabbak, vannak nevetősebbek, így hát alighanem egyéniség kérdése ...
balicsaba
2017. 06. 05. 06:48
Balicsaba vagyok szegedröl,van egy kis problémám amivel önökhöz fordulok, van amikor birom egy pár napig rendesen, van amikor esténként rám ...

Eper – a tavasz kincse

A tavasz és a közelgő nyár első igazi jele, hogy megjelenik a piacokon a friss, illatos eper. Nemcsak nagyon finom, de az egészségünkre is ...
Manka
2017. 05. 23. 10:39
Remélem nem tette tönkre a termést az időjárás.. "szedd magad" földön szoktunk pár kilót szedni, lekvárnak, dzsemnek. Ha vacak a termés, ...

Felfázás vagy valami egészen más?

Nők millióinak okoz napi szinten komoly problémákat a felfázás – legalábbis így nevezzük közkeletű elnevezéssel azokat a tipikus ...
Mr. T.
2017. 05. 22. 21:35
Tőzegáfonya kapszula. Páromnak bejött régóta rendszeresen alkalmazza, amikor kell. Elvileg nem engedi a hólyag és a húgycső falán ...

A kalcium-magnézium egyensúly hatása az egészségre

Szervezetünk a kalciumot megfelelő mennyiségű magnézium hiányában nem képes optimálisan felhasználni. A magnézium és a kalcium az érem ...
Kori
2017. 05. 21. 11:11
Nem értem ha még százalékosan se írják le, hogy kb mi a helyes akkor minek ez a cikk ? :/