Szimpatika

Már gyermekkorban alkalmazható a testtömeg-index (BMI), mint mérőszám, azonban a szakemberek gyakran inkább a testzsír meghatározására törekszenek valamilyen noninvazív módszerrel.

Ilyen eljárás a bőrredő-mérés, amikor rendszerint öt ponton megmérik a bőrredő vastagságát és megfelelő képlettel kiszámítják a testzsír mennyiségét. Emellett léteznek úgynevezett multifrekvenciás impedancia mérők, amelyek tulajdonképpen a test ellenállásával számolva fájdalommentesen adják meg a testzsír mennyiségét.
(Ez az adat egyébként más módon is kiszámolható, például CT vagy MR segítségével) Gyermekkorban fiúk esetében akkor beszélünk kövérségéről, ha 25 % fölötti a testzsír aránya, lányoknál pedig akkor, ha 30 % fölötti.


A szakértők szerint vannak bizonyos, az elhízás szempontjából veszélyes életszakaszok, amikor érdemes még inkább odafigyelni a kockázati tényezőkre. Ilyen lehet már az intrauterin (méhen belüli) élet is. Elég csak arra gondolni, hogy a cukorbeteg anyák magzata nagyobb súlyú, hiszen az inzulinnak jelentős hatása van a méhen belüli életben kialakuló zsírsejtszámra és a növekedésre. Vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy a kismama hogyan táplálkozik: nyilvánvaló, hogy egy elhízott, túlsúlyos anyának nagy valószínűséggel nagyobb születési súllyal fog megszületni a gyermeke és ez már kedvezőtlen.

A második veszélyes periódus a csecsemőkor. Egyre nagyobb a hat hónaposnál fiatalabb, tápszerrel táplált csecsemők aránya a szoptatottakhoz képest, ezáltal sokaknál nem érvényesül az anyatej elhízást csökkentő hatása.

A pubertás kor előtt következik a harmadik meghatározó életszakasz. Ekkor, a prepubertásban van egy úgynevezett telődési periódus, amely mindkét nemnél egyre korábban kezdődik: a lányoknál már 9-12 éves kor körül, az első menstruáció előtt, a fiúknál 12-14 évesen. Ebben a telődési periódusban a gyerekek jellemzően meghíznak, majd az ezt követő nyúlási szakaszban a testmagasságuk nő meg, míg a testtömegük marad.


Bizonyos tanulmányok szerint kora gyermekkorban és kamaszkorban különösen nagy rizikónak vannak kitéve a gyerekek az elhízás szempontjából, mert ebben a két növekedési szakaszban energiagazdag és túl bőséges étkezéssel megsokszorozható a zsírsejtek száma. Ez a teória azonban a mai napig vitatott, hiszen – bár az nem vitás, hogy a súlytöbblet kialakulásánál megnő a zsírsejtek tömege – az eddigi kísérletek inkább azt igazolják, hogy elsősorban az intrauterin életben, illetve a valamivel a születés utáni időszakban van zsírsejtszám-növekedés. Ezen elmélet hívei úgy vélik, hogy a zsírsejtek térfogata, a zsírsejtben elraktározott triglicerid az, ami súlygyarapodás esetén növekszik.


A gyermekkori elhízás és a felnőttkori túlsúly között egyértelmű az összefüggés. Brit tudósok szerint már kétéves kor előtt kiderül, hogy valakiből túlsúlyos felnőtt lesz-e. Ezernél is több túlsúlyos gyermeket és kamaszt vizsgáltak meg, és az derült ki, hogy a túlsúlyos kamaszok fele már kétéves kora előtt is túlsúlyos volt, ötéves korára már a vizsgáltak 90 százaléka, tízévesen pedig már mindegyikük.

Arról a mai napig viták folynak, mik lehetnek a korai súlygyarapodás kiváltói, de az okok között szerepelhetnek a nem megfelelő étrend, a szilárd táplálék túl korai bevezetése, és természetesen a kevés mozgás. A kövér szülők kövér gyerekei esetében is felmerül a kérdés: ez vajon genetika vagy azoknak a helytelen életmódbeli szokásoknak az eredménye, amelyeket a kicsik a szüleiktől tanulnak el?


A gyermekkorban jelentkező rizikófaktorok – bár valójában nem okoznak tünetet – bizonyítottan jelentkeznek. Azoknál az elhízott gyerekeknél, akiknek nincs endokrin betegségük, akik egyszerűen az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód miatt híztak el, már találkozhatunk másodlagos zsíranyagcsere zavarokkal. Ezen kívül nagy arányban alakul ki náluk a megzavart cukoranyagcsere, ami a tünetmentes ugyan, de a 2. típusú cukorbetegség előszobáját jelenti.
Későbbi korban válik eldönthetővé: hasra és mellkasra terjedő „alma típusú" elhízásról van-e szó, vagy inkább csípőre és combokra terjedő, „körte típusú" kövérségről. Előbbi magas vérnyomásra, infarktusra, agyvérzésre, magas vérzsírszintre hajlamosít, utóbbi inkább visszérbetegségekhez vezethet.


Mivel az elhízást sokkal könnyebb megelőzni, mint leküzdeni, a szülőknek hosszú távon kellene olyan szokásokat kialakítani, amelyek megőrzik az egészséget. A nyári menü se épüljön ezért sós, zsíros és cukros készételekre és gyors menükre, próbáljunk meg inkább sovány fehérjeforrásokra, zöldségekre, főzelékekre, gyümölcsökre alapozni – akár a házhoz szállított menük esetében is. Néhány hét sporttábor alatt pedig akár még meg is szerethetnek a gyerekek egy-egy új és élvezetes sportágat.