Szimpatika

Sajnos vége a jó világnak, amikor is drága férjem velünk volt egyvégtében tíz napot szabadságon. Az elmúlt két évben ezt nem sikerült megvalósítani, öt napnál tovább nem tudta nélkülözni a cég, a gyerekeknek már nem is volt furcsa, hogy Apa a Balatonról feljár dolgozni, vagy hogy hirtelen be kell rekesszük a Fertő tavi kirándulást, mert Apának stúdióba kell vonulnia napokra...

Szóval idén megígérte, leszervezte és be is tartotta(?!). Együtt voltunk mind az öt gyerekkel - még a tizenhat éves nagyfiam is kibírt velünk egy teljes hetet! Volt fürdés, peca, bicaj, sárkányröptetés, buli, tűzrakás, gitár, fagyi, sőt még egy vendéglőbe is eljutottunk együtt.  Idillinek hangzik a családi nyaralás, és tulajdonképpen az is volt, de az igazsághoz hozzátartozik egy-két bizalmas információ... Nincs elég messze Széplak Budapesttől! Az első napokban még ingázott Apa, mert nem lehetett minden tárgyalást lemondani, és egy filmzenét is be kellett fejezni. A hét második felétől már igazából szabin volt, ami jó néhány óra telefonálást és online levelezést jelentett, majd a legjobb barátaink - akik a kollegák is egyben - jöttek le pár órára látogatóba: „Szívem, ti ellesztek a gyerekekkel, nekünk van egy kis átbeszélnivalónk!"

Nem panaszkodni akarok, csak sajnálom Apát. Három napig tartott, mire nagyjából áthangolódott a családra, addig idegesítette a két lány folyamatos csacsogása, Ádám fiam tespedése és SMS függősége, Bence percenkénti tettvágya és másfél éves Dávidkánk teljes Apafüggősége. Tény, hogy ennyi gyerkőc alapjáraton is intenzív, de ez a nyári szünetben hatványozódik, hiszen ők is a szabadságukat töltik, sokkal több mindent megengedünk nekik, éjszakáig tart a nap, az együtt töltött idő nagyon szórakoztató, de pihentetőnek nehezen nevezhető. És sajnos mire Apa ráérez a nyaralás ízére, már várják is vissza a céghez. Tanulság? Jövőre három hetet kell kibuliznom, valahol sokkal messzebb, laptop és mobil nélkül, és ha még mosogatnom se kéne, na az lenne az igazi SZABADSÁG...