Szimpatika – Ki is az a gyógyszerész? I. rész

Gyógyszerész az, aki valamelyik egyetem gyógyszerésztudományi karán, öt éves tanulmánya végeztével diplomát szerzett és – hasonlóan az orvosokhoz vagy jogászokhoz – foglalkozás doktori címet kapott.

Hogy ez mennyire másképpen jelenik meg a köztudatban, arra egy beszélgetésem a példa. Néhány évvel ezelőtt, amikor a diploma mellé még nem járt a doktori titulus, vadászatokon az egyik hajtó állandóan „doktor urazott”. Elmagyaráztam neki, hogy ez miért nem helyes. Végül elunta, és azzal zárta le a témát, hogy „Nekem mindenki doktor, aki a patikában fehér köpenyben van, és az én bajaimmal foglalkozik.”

A gyógyszerészet tipikus határtudomány. Valamennyien kicsit gyógyítók, kicsit vegyészek, kicsit botanikusok vagyunk. Hogy ez mennyire így van, azt jól mutatja a hivatás története is.

A régi időben a gyógyszereket maguk az orvosok készítették. Az erről szóló legrégebbi munkát Kr. e. 1552-ben írták. Az orvosok, akik nemcsak betegek gyógyításával, hanem a gyógyszerek eladásával is foglalkoztak, boltot is tartottak e célra. Ez rekeszes bútorzatánál fogva az „apotheka” nevet viselte. Az első gyógyszertár Bagdadban nyílt meg 754-ben.

Az első magyarországi – nem a mai értelemben vett – patika a pécsváradi bencés apátságban működött 1015-ben. Itt a szerzetesek gyógynövényekből állítottak elő gyógyító hatású készítményeket.

Az 1244. évi budai jogkönyv meghagyja, hogy a gyógyszerészek mást, mint gyógyszert, nem árulhatnak.

Az orvosi és a gyógyszerész tevékenység kötelező különválasztását 1770-ben Mária Terézia utasítására, a „Generale Normativum in Re Sanitatis” rendeletben szabályozták.

Az 1876. XIV. törvény szerint „a gyógyszertár, mint közegészségi intézmény az állam felügyelete alatt áll”. Ez a felügyelet kiterjedt a személyzet képzettségére, a gyógyszertárak kezelésére, az államilag meghatározott árszabályzat megtartására, a berendezésre és a felszerelésre. Gyógyszertárat csak az kezelhetett, aki az ország területén érvényes gyógyszerészi oklevéllel rendelkezett. A gyógyszertár tulajdonosa vagy kezelője a személyzet működéséért is felelős volt.

E törvény szerint a gyógyszertár személyes üzleti joga a gyógyszerész személyéhez volt kötve. A jogosítvány nem volt eladható, sem örökölhető. A gyógyszerész halálával a jogosítvány haszonélvezte az özvegyre vagy gyermekeire szállt. Új gyógyszertár felállítása csak akkor volt lehetséges, ha azt az állam szükségesnek ismerte el. Leszármazó hiányában a gyógyszertár működtetési joga az államra szállt vissza.

A szabályozás miatt, a vagyonvesztés elkerülése végett alakultak ki a monarchia magyarországi területén a gyógyszerész dinasztiák, mivel a személyes gyógyszertár működtetési jogot a gyógyszerész végzettségű leszármazó örökölhette. Az első dinasztiák jellemzően az 1800-as évek közepe táján indultak, és a mai napig gyógyszerész leszármazókkal bírnak. Egy családon belül sokszor több gyógyszerész leszármazó is volt. Ők napjainkban is gyógyszerészként tevékenykednek, bár sokan már nem a lakossági gyógyszerellátás, hanem a például gyártás vagy az oktatás területén. Ilyen nevezetes gyógyszerész családok például a Kiss család 1816-tól, a Bölcs, valamint a Zalai család 1855-től, vagy az erdélyi Issekutz család 1756- tól kezdődően. Ebből a szempontból mindenképpen említést érdemel a Küttel dinasztia, amelynek alapítója az 1690-ben született Küttel Sámuel volt.

A rövid áttekintésből jól látszik, hogy a XIX. század utolsó negyedére kialakultak a gyógyszerellátás alapvető, napjainkban is meglévő szabályai. Ezek a mai napig is meghatározóak. Ilyen a gyógyszertár működtetés állami monopóliuma, a működtetés nem örökölhető jogának gyógyszerészi diplomához kötése, a hatósági árak, és a gyógyszertáraknak, mint az egészségügyi ellátó rendszer részeként működő vállalkozásoknak a szigorú ellenőrzése.

Azt, hogy mennyire szerteágazó ez a hivatás, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egyik nagy hazai gyógyszergyárunk, az alapító nevét viselő Richter Gedeon, az alapító által 1901-ben megvásárolt, a „Sashoz” címzett patikából indult ki. Ő építette fel 1907-ben Kőbányán az első magyarországi gyógyszergyárat.

Napjainkban a korábbiakhoz hasonlóan, jogszabályok határozzák meg a gyógyszerészi diplomával végezhető tevékenységek körét. Számos gyógyszerész dolgozik a gyógyszerészeti karok tanszékein, oktatva a jövő gyártó-, minőségbiztosító- és gyógyszertári szakembereit.

Gyógyszerészek végeznek munkát a gyógyszergyárak kutatási, gyártási és termékellenőrzési részlegein. Ugyancsak kollégákat találunk a nagykereskedelemben. A gyógyszerek gyártásának, forgalmazásának ellenőrzésére jogosult tisztigyógyszerészek szintén gyógyszerész végzettségűek, és nem szabad elfeledkezni a kórházban ápolt betegek megfelelő gyógyszerellátását biztosító, intézeti gyógyszertárban dolgozó kollégákról sem.

Ez is mutatja, hogy számos olyan területen dolgoznak gyógyszerészek, akiknek munkájáról a nagy nyilvánosság nem is igazán tud.