Íriszdiagnosztika

A magyar orvos később betegein is észrevette, hogy ugyanaz a betegség mindig ugyanott hagy jelet a betegek szivárványhártyáján. 1950-ben az amerikai Bernard Jensen dolgozta ki az első újkori részletes írisztérképet, pontosan megjelölve az írisz egyes területeihez tartozó szerveket. Az írisz térképe szerint a pupilla körüli zónák közül az első, legbelső: a gyomorhoz, a második: a bélrendszerhez, a harmadik: a vér- és nyirokkeringéshez, a negyedik: a belső és külső elválasztású mirigyekhez, az ötödik: az izmokhoz és csontvázhoz,  a hatodik: pedig a bőrhöz és a kiválasztás szerveihez kapcsolódik.

Az írisz a tortaszeletekhez hasonlóan a test egyes részeihez vagy funkcióihoz rendelhető. A térkép lehetővé teszi, hogy jól képzett szakember a zónákban felfedezhető eltérések alapján a betegségeket még kifejlődésük előtt felfedezze. Arra, hogy milyen súlyos a feltárt állapot, az íriszből nem lehet egyértelmű választ adni. A szem vizsgálata csupán jelzi a problémát, annak kivizsgálása a hagyományos és természetgyógyászati módszerekre tartozik
A baloldali szivárványhártya a test bal oldalával, a jobb, a jobb oldalával áll kapcsolatban. Sok szerv azonban mindkét szemben tükröződik. A fehér jelek gyulladás hatására jelentkeznek, a feketék az adott szerv hibás működésére utalnak. Ezt egyébként otthon napfényben magunk is ellenőrizhetjük. A legfontosabb azonban a változást megfigyelni.
Ezt a diagnosztikai módszert, bár sok orvos is használja kiegészítő vizsgálatként, Magyarországon a hivatalos orvostudomány nem fogadja el. Nincs ez mindenhol így. Ukrajnában az orvosi egyetemen tanítják, Dániában a biztosítók is alkalmaznak íriszdiagnosztákat, és Németországban is rendkívül elterjedt a módszer.