Szimpatika – Fogszablyozás felnőtt körben

Van-e akármilyen felső korhatár a fogszabályozásra, amit elérve már nem lehet vagy nem szabad efféle beavatkozásokat végezni?

Nincs, ez egy régi tévhit. Az emberi csontozat folyamatosan dinamikus változásban van, felépül, leépül, átépül, és ezeket a folyamatokat természetesen befolyásolni is lehetséges. Vagyis korhatár nem létezik, bármikor rászánhatja magát az ember arra, hogy fogszabályozásnak veti alá magát. Az én legidősebb páciensem például 62 éves korában keresett fel.

A beavatkozások hatásának tartósságát sem befolyásolja az életkor?

Nem lényegesen. Minden fogszabályozó kezelés végén szükséges egyfajta helyfenntartás, ami lehetővé teszi, hogy az elért állapot véglegessé váljon, kortól függetlenül. Természetesen elképzelhető, hogy a szájban fennmaradnak olyan tényezők, melyek a fogakat vissza akarják mozgatni. Ezért is fontos, hogy a kezelés ne csak kozmetikai szinten dolgozzon, hanem beállítsa a helyes funkciót is. Amennyiben az adott kezelés sikeresen tudja beállítani az alsó és felső fogsorok viszonyát és azok funkcióját, annak eredménye stabil lesz, azaz mintegy önmagát tartja majd fenn a későbbiekben. A korral összefüggésben inkább azt emelném ki, hogy vannak olyan eltérések, melyeket könnyebben, vagy más módon lehet korrigálni egy fejlődő szervezetben. Jellemzően gyakori például, hogy az alsó állcsont hátrébb helyezkedik el. Ez a fejlődés irányításával aránylag egyszerűbben oldható meg.

Ez a helyes funkció mit jelent pontosabban?

A fogak és a fogazat szerepe az esztétikán túl az, hogy rágunk velük, és a hangképzésben is jelentős, hogyan állnak. Ugyanakkor van egy kevésbé ismert, de talán még fontosabb szerepe is a fogazatnak: az alsó és felső állcsontok megtámasztása. Ugyanis az alsó állcsont nem a koponya része, és a kétoldali állkapocs-ízületen kívül a fogazat támasztja meg a két állcsontot egymáson minden egyes nyelés során. Azaz nagy hangsúly van azon, hogy a fogazat kiegyensúlyozottan támassza meg a két állcsontot. Ennek az egyensúlynak a megbomlása vezethet egy sor olyan problémához, amik között csak az egyik a fogszabályozás után beállt fogak visszamozdulása, okozhat ez még fejfájást, állkapocsízületi problémát is. Ilyen értelemben mondhatjuk: amennyiben sikerül úgy beállítani a fogazatot, hogy az állcsontok stabilan meg legyenek támasztva, akkor egyensúlyba kerülnek a külső és belső izmok, és remélhetően nem lesz olyan tényező, ami a fogakat vissza akarja mozdítani.

Még az olyan nem várt kellemetlenségek sem rendezik át a fogak állását, mint például az időközben előbukkanó bölcsességfogak?

Ez gyakran visszatérő panasz a betegek részéről is, egyértelmű szakmai bizonyíték azonban nem létezik azt illetően, hogy a menet közben kinövő bölcsességfogak törvényszerűen kimozdítanák a többi fogat az adott pozíciójából. Előfordul, hogy a páciens arra panaszkodik, hogy a bölcsességfogai miatt elmozdul a többi foga is, majd kihúzzuk a bölcsességfogát, a többi foga pedig ugyanúgy mozog tovább. Mindenesetre, hogy még az esélyét is kizárjuk az esetleges későbbi problémáknak, általában azt szoktuk javasolni a fogszabályozás megkezdése előtt vagy a kezelés után, hogy távolítsuk el a még meglévő bölcsességfogakat.

Szakmai szempontból különbözik-e bármiben az, hogy egy serdülő vagy egy felnőtt kap fogszabályzót?

Nem igazán, a fogak mozgása ugyanis életkortól függetlenül ugyanolyan. Ha egy átlagos magyar szájat veszünk, inkább az jelent eltérést, hogy a felnőtteknek már több foguk hiányzik, fogágy-problémákkal, csontveszteséggel küzdenek. Ez természetesen többletfeladatokat ró az orvosra is. Eltérő lehet a páciensek hozzáállása, együttműködési hajlama is, de alapvetően ezek nem jellemző különbségek.

Mik a tapasztalatai, esztétikai vagy funkcionális okokból jelentkeznek Magyarországon fogszabályozásra a felnőttek?

A többség egyértelműen esztétikai szempontokat tart szem előtt, bár hangsúlyozzák, hogy a funkció is fontos. Alapvetően azonban a megjelenésüket akarják javítani ezekkel a beavatkozásokkal. Nyilvánvalóan az évek során valamennyire a szakma is „behódolt” ezeknek az igényeknek, így ma már léteznek kifejezett kozmetikai jellegű kezelések is, melyek egy része amolyan kompromisszumos beavatkozás. Ezek nem feltétlenül érintik az egész fogsort, kimerülhetnek például egy adott fogcsoport átmozgatásában.

Mennyi időbe telik átlagosan egy felnőtt teljes fogszabályozása?

Ez nagyon nagy mértékben változik az adott kezelés jellegének, a száj általános állapotának és a beteg adottságainak – így például a csontátépülés biológiai sebességének – függvényében. Az imént említett részleges kozmetikai beavatkozások időtartama akár mindössze néhány hét is lehet, de az átlagos „kozmetikai” kezelés 3-6-9 hónapig tart az adott eset sajátosságaihoz igazodva. Egy teljes szájat érintő, rekonstrukciós munkálatokkal és foghúzásokkal is egybekötött kezelés ugyanakkor akár másfél–2 és fél évet is igénybe vehet.

Mitől függ, hogy a számos létező fogszabályzó-fajta közül melyiket választják egy adott esetben?

Egy dolgot le kell szögezni: a fogszabályozó kezelés sikere nem a készüléken múlik. Ezt azért tartom fontosnak, mert sokan még szakmai szinten is azt gondolják, hogy amennyiben kiválasztottak egy jól csengő, modern készüléket, az magától megoldja majd a problémát, az orvos pedig amolyan készülék-árus szerepet játszik. Ezzel szemben a kezelés sikere az orvos felkészültségén fog múlni, a készülék csak egy eszköz. A legmodernebb eszközzel is lehet hibázni, és egy átlagos készülékkel is lehet sikeresen kezelni. Az tény, hogy a készülékek területen rengeteg újítás történt az elmúlt években, évtizedekben, így a választék igazán széleskörű. A legtöbben ma is a tappancsos, külső fémszerkezetekre asszociálnak, ha állandó fogszabályozásról van szó, pedig napjainkban ez már korántsem általános. Számos láthatatlan készülék is létezik már, melyek anyaga egyáltalán nem biztos, hogy fém: léteznek ragasztott, átlátszó szerkezetek, melyek láthatatlanul illeszkednek a fogsor belső oldalára, tehát kívülről egyáltalán nem látszanak, és ugyanígy gyakran alkalmazzuk a szintén láthatatlan kupakszerű fogszabályzót is. A lényeg, hogy az első lépés, hogy az orvos és páciense maghatározzák a kezelési tervet, a tennivalókat. Ezután lehet a készüléket hozzárendelni az adott kezeléshez.

A régről ismert kivehetős fogszabályzók mennyire használatosak még manapság?

Gyermekkori kezelések során előfordul, hogy alkalmazzák ezeket, bár az én gyakorlatomban nem igazán jellemzőek. Úgy gondolom, hogy ezek a készülékek felnőtteknél egyáltalán nem hatékonyak. Ennek egyik oka eleve az, hogy ezek tipikusan éjszakai használatra gyártott eszközök, egy felnőtt pedig átlagosan nem alszik többet napi 6-7 óránál. Ez az idő egészen biztosan nem elegendő ahhoz, hogy komoly eredményt érjünk el általa. Ráadásul az ilyen típusú fogszabályzókat általában senki sem szokta szeretni, roppant kellemetlennek, kényelmetlennek tartják a viselésüket. Egy-egy részfeladatra persze ezek is alkalmasak lehetnek. Felnőtt korban a ragasztott készülékek dominálnak a teljes kezeléseknél. Az más kérdés, hogy ezek között a felnőtteknél népszerűek a láthatatlan ragasztott készülékek, a nyelv felőli fogszabályozás eszközei. Amennyiben pedig felmerül a kivehető készülék alkalmazása, akkor a már említett, kupakszerű fogszabályzó például egyáltalán nem látszik, és nem is akadályoz semmit, többet is tudja viselni a páciens. Azaz sokkal hatékonyabb, mint a lemezes kivehető készülék.

Gyakori-e, hogy valaki allergiás a fogszabályzóra például annak anyaga miatt, vagy egyéb okból nem tud állandó fogszabályzót viselni?

Allergia előfordulhat, bár szerencsére ritka, mivel a száj ebből a szempontból egy kicsit másképp működik, mint a külső bőrfelületek. Vagyis jó eséllyel még azok sem lesznek allergiásak a fogszabályzójukra, akik egyébként rengeteg mindenre azok. Ha valakinél mégis allergiás reakciók lépnek fel, akkor nagyon körültekintően kell eljárnunk, bár a mozgástér ilyenkor eléggé szűk. Léteznek ma már például titánkészülékek, vagy a már említett kivehető kupakszerű készülékek is, de ezek nem alkalmasak mindenre. Ami a kérdés másik részét illeti, akad, akinél klausztrofóbiás érzést, sőt, pánikrohamot okoz a fogszabályzó, de ez szélsőségesen ritka. Olyan is előfordul, hogy valaki beteteti a fogszabályzót, majd utólag megbánja ezt a döntését, és kiszedeti. Ezekben az esetekben szerintem inkább az orvosi kommunikáció kudarcáról van szó. Általában azt lehet mondani, hogy egy jól felkészített páciens nem bánja meg a kezelést, és nem is szakítja meg idő előtt.

Magyarországon az emberek még egy-másfél évtizeddel ezelőtt is hajlamosak voltak amolyan úri huncutságként, a sznobizmus megnyilvánulásaként tekinteni a fogszabályzóra. Mára mennyire zárkóztunk fel ezen a téren Nyugat-Európához és főleg Amerikához, ahol a hasonló kezelések teljesen normálisnak és általánosnak számítanak?

Mindenképpen növekszik azok aránya, akik fogszabályozásra jelentkeznek, és különösen magas mértékben azoké, akik felnőtt korukban szánják el magukat erre. Ők azok, akiknek gyermek- vagy tinédzserkorukban nem szabályozták a fogaikat, és most esetleg szemrehányást is tesznek emiatt a szüleiknek vagy maguknak. Egyértelmű, hogy mindez egyfajta amerikanizálódást jelent: nálunk is elterjedt a „mosolykultusz”, a mosoly fontossága, és ennek kapcsolata az érvényesüléssel a hétköznapi életben. Tehát egyre inkább terjed az a szemlélet, hogy a sikerhez jól is kell kinézni, jó benyomást kell kelteni. Ilyen értelemben akár azt is mondhatjuk, hogy az egészségügyi hatásain túl egyfajta jövőbeni érvényesülésbe való befektetés is egy fogszabályozó kezelés. A fogszabályozás irányában való érdeklődés növekedését az is segíti, hogy egyre többen és többen hallanak a láthatatlan fogszabályzókról, és ez meghozza a kedvüket, a bátorságukat a beavatkozásokhoz. Vagyis mondhatjuk, hogy a társadalmi és a technológiai fejlődés ezen a területen párhuzamosak egymással.

Az SZTK-s és a magánrendelőkben végzett fogszabályzó beavatkozások különbsége régebben elég drasztikus volt. Csökkentek valamit ezek az eltérések az utóbbi időben?

Nem, ma is léteznek, ha pedig kifejezetten a felnőttkori fogszabályozásról beszélünk, ott SZTK-s kezelés szóba sem jöhet, hiszen utóbbi keretek között csak 18 éves kor alatt van lehetőség hasonló beavatkozásokra. Ami a magánrendelők árait illeti, ezen a téren igen jelentős szórás tapasztalható, rendelő és rendelő között akár öt-hatszoros különbség is előfordulhat. Mondanom sem kell, ezt nem az egyes készülékek típusa határozza meg, hanem a magyarországi egészségügyi ellátás fekete-, szürke- és fehérpiaci jellemzői… Mindez persze egy cseppet sem könnyíti meg a fogszabályozásra készülő döntését, így aztán azt szoktuk javasolni, hogy mindenki menjen el több különböző rendelőbe, és alaposan tájékozódjon azt illetően, mi mennyibe kerül. Összehasonlítani és dönteni kizárólag így lehetséges az egyes kezelési célok, a kezelési idő és a készülék típusa szerint – pusztán az ár vagy a készülék neve alapján biztosan nem.

Akkor azt kérdezem, Önöknél hozzávetőlegesen és átlagosan mennyibe kerül egy átfogó kezelés?

Ha mondjuk egy első fogakat érintő, 6-9 hónapos kozmetikai kezelésről van szó, az átlagosan úgy 350-450 ezer forint körül mozog. Egy láthatatlan, ragasztott készülékkel végzett, a teljes szájat érintő „csúcskezelés” díja pedig akár a 2 millió forintot is elérheti. De a fentiek között végtelen számú átmenet van az adott kezelés sajátosságaitól függően, ráadásul a kezelések díja részletekben merül fel a kezelés ideje alatt.