Szimpatika – Nukleáris medicina

A nukleáris medicináról és eszközeiről Dr. Bálint Botondot, a Fiatal Izotóposok Fórumának elnökét kérdeztük.

Mit takar a nukleáris medicina fogalma? Mivel foglalkozik?

A nukleáris medicina önálló, diagnosztikai és terápiás célú orvosi szakterület, amely a radioaktív nyomjelzési technikán alapszik. A módszer kidolgozása és klinikai alkalmazása Hevesy György Nobel-díjas magyar tudós nevéhez fűződik, a lényege az, hogy különböző biológiai anyagokat bomlásuk során gamma-fotont vagy pozitront kibocsátó izotópokkal jelölünk, majd a jelölt anyagot (radiofarmakon) a beteg szervezetébe juttatjuk – leggyakrabban intravénás injekcióval –, és a bejuttatott anyag eloszlását leképezzük. A radiofarmakon eloszlásából a különböző szervek, szövetek funkcióira következtetünk.

Hazánkban elsősorban a diagnosztikában használjuk, azonban a gyógyításban is rendkívüli fontossággal bír egy-egy terápiás módszere.

Milyen eszközökkel dolgoznak, ezek mire használhatók?

A gamma-sugárzó izotópokat használó képalkotó eljárások során úgynevezett gamma-kamerát, a pozitron-sugárzó izotópok esetén – PET- (pozitronemissziós tomográf) kamerát használunk. A gamma-kamera alkalmazható az egyes régiók és az egész test feltérképezésére vagy rétegfelvételek készítésére is, míg a PET-kamerával csak rétegfelvételeket készítünk. Mind a gamma-kamerák, mind a PET-berendezések alkalmasak arra, hogy CT- (esetleg MR-) készülékkel építsék őket egybe – ezek a ma egyre nagyobb teret hódító hibrid berendezések. A felsorolt kamerák felhasználási területe széles körű, a PET/CT-technológia az elmúlt néhány évben forradalmi újdonságokat hozott az onkológiai, kardiológiai és neurológiai diagnosztikában.

Mely szakterületeken alkalmazzák? Hol találkozik a beteg ezekkel a vizsgálatokkal?

A modern orvoslás gyakorlatilag minden területén találkozhatunk a nukleáris medicina diagnosztikus és terápiás alkalmazásaival. Igen nagy jelentőséggel bír az onkológia területén mind a primer tumor keresésében, mind a stádium meghatározásában, vagy a beteg-utánkövetésben. Az endokrinológiában betöltött szerepe, főként a pajzsmirigybetegségek diagnosztikájában és kezelésében, szintén meghatározó. A kardiológiában, nefrológiában, ortopédiában és számos más területen is egyre szélesedik az izotópdiagnosztikus eljárások indikációs köre.

Mire készülhet a beteg, hogy néz ki egy vizsgálat?

Vizsgálattípusonként és kezelésenként más és más a protokoll. A beteget az adott vizsgálat előtt tájékoztatjuk, hogy szükséges-e bármilyen előkészület, például ehet-e, ihat-e a vizsgálat előtt, vagy netán épp a vizsgálat során szükséges-e folyadékot fogyasztania. A szükséges jelölőanyagot általában intravénás injekció formájában adjuk be a betegnek, akinek ezt követően egy elkülönített helyiségben vizsgálattól függő ideig várakoznia kell, hogy az izotóppal jelölt anyag az adott szervben, szövetben dúsuljon. Vizsgálataink különböző ideig (általában 1-4 óra) tartanak, illetve egy-egy konkrét felvétel ideje is vizsgálatfüggő, ez 1-2 perctől akár fél óráig is tarthat. A vizsgálatok kórházi tartózkodást nem igényelnek, végeztükkel a beteg távozhat, ritkán azonban 1-2 nap múlva újabb felvételeket készítünk. További 24 óráig még célszerű kerülni a terhes kismamákkal és a gyermekekkel való közvetlen testi kapcsolatot.

Mik az előnyei, illetve hátrányai a nukleáris medicina eszközeinek más vizsgálati módszerekkel szemben?

Vitathatatlan előnye a nukleáris medicina diagnosztikus eljárásainak azok specificitása, illetve ebből fakadóan az a tény, hogy az izotópdiagnosztikai eljárások egyes funkciókat, élettani vagy patológiás folyamatokat jelenítenek meg, szemben a radiológia hagyományos képalkotó módszereivel. Ez utóbbiak általában az egyes szervek pontos morfológiájáról, anatómiai viszonyairól nyújtanak információt, ami azt jelenti, hogy a kóros folyamat esetleges rosszindulatú voltáról már csak akkor szerzünk tudomást, ha az adott szerv szerkezetében és formájában is elváltozást okozott. Ezzel szemben az izotópdiagnosztikai eljárások az anatómiai változásokat sokszor időben megelőző, funkcionális változásokról mutatnak képet, így már jóval hamarabb képesek jelezni a betegséget. Hátrányuk, hogy az egyes funkciók vagy patológiás folyamatok azonosítása, megjelenítése nem nyújt részletes morfológiai–anatómiai információkat, ezért is hódítanak egyre nagyobb teret a radiológia és a nukleáris medicina diagnosztikai módszereinek ötvözéséből született hibrid berendezések.