Szimpatika – Egészségünk alapértékei

Testhőmérséklet

Az egészséges emberi test hőmérséklete általában 36-37 °C, de ezt sok tényező, például a külső hőmérséklet, az életkor, a fizikai megterhelés, nőknél a menstruációs ciklus, a napszak is befolyásolja. A láz, pontosabban a testhőmérséklet megemelkedése annak a jele, hogy a szervezet immunrendszere aktivizálódott, küzd valamilyen betegség, többnyire gyulladás, fertőzés ellen, de más betegség is előidézhet lázat. Hőemelkedésről beszélünk, ha a 37,2 °C-ot meghaladja, de 38 °C-nál nem magasabb. Az e fölötti érték már láznak tekinthető, a 40 °C feletti pedig igen magas láznak számít, ami életveszélyes is lehet. Ezek az értékek a hónaljban mérve értendők: jó tudni, hogy a szájban, fülben, végbélben mért értékek körülbelül fél fokkal magasabbak a hónaljban mértnél. A délutáni értékek pedig általában magasabbak a kora reggelinél. A háztartásokban még szép számmal lehet találni a régi, higanyos hőmérőkből, de egyre jobban terjednek a digitális lázmérők. A homlokra tapasztható láztesztek, amelyek a szín változásával mutatják ki a hőmérsékletet, nem eléggé pontosak.

Ha egy félévesnél fiatalabb kisgyermek lázas, feltétlenül látnia kell orvosnak. Ha pedig a lázas állapotot olyan tünetek kísérik, mint az eszméletvesztés vagy más idegrendszeri tünetek, illetve kóros sápadtság, beesett szemek, bevérzések a bőrön vagy nehezen csillapítható hányás, hasmenés, esetleg nyakmerevség, fájdalom a lábak felemelésekor, akkor mindenképpen azonnali orvosi segítségre van szükség. A lázat csillapítani általában csak 38 °C feletti testhőmérsékletnél kell, hiszen a szervezet védelmében alakul ki, van jótékony hatása is. A lázcsillapítás történhet gyógyszeresen (ebben az esetben vigyázni kell, nehogy paracetamol-túladagolást idézzünk elő, hiszen a különböző nevű készítmények gyakran ugyanazt a hatóanyagot tartalmazzák) és borogatással vagy fokozatosan lehűtött vízben, hűtőfürdővel is.

Minden lázcsillapítónak van mellékhatása. Érdemes tudni, hogy az amidazophen-típusúak a vérképet befolyásolhatják, ezért akinek ismerten alacsony a fehérvérsejtszáma, az inkább aszpirin- vagy paracetamol-típusú lázcsillapítót használjon. Ha ismert a májbetegség, akkor leginkább a paracetamol kerülendő. Gyomorfekély, refluxbetegség esetén pedig az amidazophen- és a paracetamol-tartalmú készítményeket részesítsük előnyben az aszpirinnel szemben.

Vérnyomás

A szív által pumpált vér nyomást gyakorol az érfalra. Az áramlás folyamatos, a szív összehúzódásakor mérhető nyomás adja a vérnyomás felső, szisztolés értékét, a szív két összehúzódás közötti elernyedésekor mért nyomás pedig az alsó, vagyis diasztolés értékét. A vérnyomást higanymilliméterben (Hgmm) mérik annak alapján, hogy a vér nyomása egy üvegcsőben lévő higanyoszlopot hány milliméter magasra emel meg.

A Nemzetközi Hipertónia Társaság 1998-ban, 26 országban és csaknem 20 000 beteg vizsgálata után állapította meg a vérnyomás optimális átlagértékeit: 138/83, vagyis az optimális szisztolés nyomás átlaga 138 Hgmm, az optimális diasztolés nyomás átlaga 83 Hgmm.

Az egészséges ember vérnyomása sincs azonban mindig az ideálisnak tartott szinten, hanem ingadozik a fizikai aktivitásnak, a lelkiállapotnak, az évszaknak, a napszaknak és sok más körülménynek megfelelően. Az sem mindegy, hol mérik a vérnyomást: ismert az ún. fehérköpeny-szindróma, ami azt a tapasztalatot írja le, hogy az orvosi rendelőben valamivel magasabb lehet az érték a vizsgálat kiváltotta stressz miatt.

Korábban úgy tartották, hogy a vérnyomás felső értékének normál határa úgy számolható ki, ha az életévek számához hozzáadunk 100 Hgmm-t. Ez azonban a mai ismeretek szerint túlságosan megengedő volt, hiszen egy hetvenéves ember számára a többször mért 170-es érték már veszélyes.

Pulzus

A szív általában percenként 70-80-szor húzódik össze, vért pumpálva a verőerek, az artériák hálózatába. Az összehúzódások száma, illetve az artériák ezzel megegyező ritmusú lüktetése a pulzus, amelyet kézzel a csuklón mérhetünk, de a vérnyomásmérők is jelzik. Normális értéke 65-85 ütés/perc. A szaporaság függ az életkortól, a nemtől, a fizikai aktivitástól, a lelkiállapottól, az esetleges fennálló betegségektől, és sok egyéb körülmény is befolyásolhatja. A túl szapora pulzus a tachycardia (150-180/perc körül már életveszélyt jelent), míg a szintén súlyos állapotot jelző bradycardia a túl alacsony, 50 alatti pulzusszámot jelenti.

Koleszterinszint

A koleszterin az emberi szervezet számára létfontosságú, hiszen például a sejtfalak, a nemi hormonok, a D-vitamin és az epesav fontos alkotóeleme.  Jelenléte tehát nagyon is szükséges a vérben, csak az jelent veszélyt, ha a vérben lévő koncentrációja túl magas, illetve ha az egyes típusainak az aránya nem megfelelő. Aszerint, hogy a vérben milyen lipoproteinekhez kötődik, két alaptípusa lehet: LDL, ami a szükséges koleszterint a májból a sejtekhez szállítja, és HDL, ami a szövetekben fel nem használt koleszterint visszaszállítja a zsírbontást végző májba. Ha e kettő egyensúlya felborul, akkor az LDL-koleszterin felszaporodik a vérben, az erek falán zsíros, meszes lerakódások, ún. plakkok jelenhetnek meg, elindítva az érelmeszedés igen veszélyes folyamatát. A normál koleszterinértékek a következők: az összkoleszterin értéke 5,2 mmol/l alatt van, ezen belül az LDL-koleszterin értéke alacsonyabb, mint 2,6 mmol/l, a HDL-koleszterin értéke pedig magasabb, mint 0,9 mmol/l.

Vércukorszint

A vér cukorszintjét többféle méréssel lehet megállapítani, így más-más követendő értékek tartoznak az éhgyomorral történő, mint a terheléses, vagyis étkezés, cukorbevitel utáni méréshez.

A cukorháztartás zavarának, a cukorbetegségnek a gyanúja akkor merül fel, ha az éhomi vércukorérték több mérés során is 7,0 mmol/l illetve ennél magasabb, vagy ha a cukorterhelés után 120 perccel mért érték 11,1 mmol/l, vagy ennél magasabb. Rizikónak számít, ha az éhomi vércukor 6,1–6,9 között van, illetve ha a terheléses mérés 7,8–11,1 mmol/l közötti értéket mutat, de ezekben az esetkben a mielőbbi életmódváltás még gyógyszeres kezelés nélkül is helyreállíthatja az egészséges állapotot. A laboratóriumi rutinvizsgálatok HbA1c-sorát is érdemes megnézni: ez azt mutatja meg, hogy a mérés előtti három hónapban milyen volt a beteg vércukorszintjének átlaga. Ennek normál értéke 4-6%.

BMI

Ezzel a betűszóval az utóbbi évtizedekben ismerkedtünk meg: a BMI az angol „Body Mass Index”, azaz testtömeg-index kifejezés rövidítése. A WHO határozta meg, a testsúly és a testmagasság arányát jelzi. A képlet egyszerű: a testtömeget (kilogrammban) el ell osztani a méterben számolt testmagasság négyzetével.

A kategóriákat úgy állapították meg, hogy ideális a testsúlya annak, akinek a BMI-je 18,5–24,9 között van, míg a 18,5-nél alacsonyabb értékkel rendelkező soványnak számít. A 25 BMI felettieket 25–29,9 között a túlsúlyos, 30–40 között az elhízott, a 40-nél magasabb értéket mutatókat pedig a súlyosan elhízott kategóriába sorolták. A BMI általában megbízható, jó jelzőérték, csak a testépítők, sportolók esetében mutat olykor fals eredményeket, hiszen az esetükben nem zsírpárnák, hanem izomkötegek adják a magasabb súlyt.

Forrás: https://utikalauzanatomiaba.blog.hu/