Szimpatika – Aki előtt nem lehetnek titkok: az aneszteziológus

Mit csinál egy aneszteziológus?

Ő az, aki az első perctől a beteggel van, legtöbbször már a műtét előtt megismerkednek. Röviden: az ő feladata, hogy a páciens a műtét előtt elaludjon, közben ne érezzen fájdalmat és a műtét után felébredjen. A műtét alatt végig vigyáz a betegre, figyeli a légzését, szívműködését, vérnyomását, alvási mélységét. Melegíti, ha kell, gyógyszert és infúziót ad. Ha szükséges lélegeztet, korrigálja az élettani paramétereket. Figyel minden rezdülésre. A műtét utáni teendőket, a fájdalomcsillapítást is ő felügyeli.

Mik az alkalmazott módszerek?

Két nagy csoportot különböztetünk meg: általános és helyi érzéstelenítést. Az általános érzéstelenítés során a páciens a műtét alatt alszik. Ezt altató gázokkal és intravénás gyógyszerekkel érjük el. Az orvos az altató szerek mellé fájdalomcsillapítót ad, és ha szükséges, izomlazítót, hogy a sebész munkáját ne zavarja izom-összehúzódás. Ilyenkor gondoskodik a szabad légutakról és a lélegeztetésről is. A helyi érzéstelenítés a gerincvelői (spinális) és gerincközeli (epidurális) érzéstelenítést jelenti. Ilyenkor a beteg általában ébren van, enyhe bódítást kap. Gyerekeknél a helyi érzéstelenítést kiegészítjük egyéb technikákkal, de ők mindenképpen alszanak. Így nem félnek, nem mocorognak, de a legfontosabb, hogy minimális altatószer is elég, és az ébredésük fájdalommentes.

Milyen befolyásoló tényezőket kell az orvosnak figyelembe venni az altatás és az utólagos fájdalomcsillapítás során?

Az anesztézia módszere sok tényezőtől függ. Nem mindegy, hogy a páciens 74 éves szívbeteg, akinek a gerincét operálják hason fekve, sok vérveszteséget kalkulálva előre; vagy egy egyhetes újszülött, akinek a gyomorszáj-szűkületét műtik. Ki a páciens? Milyen hosszú a műtéti idő? Van-e szükség speciális fektetési pozícióra? Hozzáfér-e a légzéséhez, fejéhez a műtét alatt vagy nem? Kell-e izomlazítás, kell-e lélegeztetni? Mekkora lesz a fájdalomcsillapító igény? Milyen társbetegségekkel kell számolni? A műtét utáni fájdalomcsillapítást a műtét jellege és a beteg tűrőképessége együttesen határozzák meg. Az alapvető cél mindig a fájdalommentesség. Az erős fájdalom nyugtalanságot, hányingert, emelkedett vérnyomást, szapora szívműködést eredményez, mindez felemeli a műtét utáni szövődmények kockázatát.

Hogyan befolyásolja az altatást és a fájdalomcsillapítást a beteg egészségtelen életmódja?

A dohányzás rossz tüdőfunkciót és érszűkületet okoz. Mivel károsodott a légutak csillószőrös nyálkahártya sejtjeinek a működése, mindig több a légúti váladék, köhögés, krónikus légúti gyulladás. Kevesebb a vér oxigénszállító kapacitása, gyengébben működik az immunrendszer is. Az alkoholfogyasztás a máj számára jelent plusz terhet, a gyógyszerek lebontási működése károsodhat, sok esetben véralvadási elégtelenség is fennállhat. Az elhízás nehézlégzést, emelkedett gyógyszerigényt és elhúzódó gyógyszerkiürülést jelent.

Milyen kockázatok merülhetnek fel?

A legfontosabb a kellő mélységű alvás és fájdalomcsillapítás mellett az, hogy a páciens légzése és szívműködése rendben legyen. A légutakat sok esetben légcsőbe vezetett tubussal (intubálással) tartjuk biztonságosan fenn. Ez nem kockázatmentes beavatkozás. A szívműködéssel és a vérnyomással is lehet probléma. Jelentős műtéti vérvesztés kapcsán is az aneszteziológus feladata a keringés helyreállítása, vérpótlás. Előfordulhat gyógyszer-túlérzékenység is, ami anafilaxiás sokkhoz vezethet. A malignus hypertermia altatógázokra adott súlyos reakció, illetve felmerülhetnek gyógyszerinterakciós problémák is. Kellő körültekintéssel a kockázatok nagy része megelőzhető. Ezért nem mozdul el az aneszteziológus és az asszisztens a beteg mellől, míg az alszik.

Miben különböznek a külföldi intenzív osztályok az itthoniaktól?

Itt végzik a súlyos állapotú és a nagyműtétek utáni betegek kezelését. Nagyon jól felszerelt intenzív osztályok vannak nálunk is. A legnagyobb különbséget abban látom, hogy külföldön sok intenzív osztály egészül ki hiperbár oxigénkamrával. Tudjuk, hogy a nagydózisú oxigénkezelés jelentősen hozzájárul sok súlyos betegség gyógyításához.

Hogyan hat a szervezetre ez a terápia? Milyen betegségeknél nyújthat segítséget?

A terápia során a páciensek egy speciális kialakítású nyomásálló kamrában (ún. keszon kamrában) a normál légköri nyomásnál 2,5-szer nagyobb nyomáson 100%-os oxigént lélegeznek be. Az így belélegzett oxigén a szokványos körülményeknél 15-20-szor nagyobb koncentrációban éri el a sejteket, szöveteket. A megnövekedett oxigénmennyiség hatására olyan élettani folyamatok indulnak be a szervezetben, amelyek a sérült, nehezen gyógyuló területek gyorsabb regenerációját idézik elő. A terápia jól alkalmazható lábszárfekély, nehezen gyógyuló sebek, csont- és ízületi gyulladások és sérülések esetében, plasztikai vagy helyreállító beavatkozások és műtétek után, besugárzás utáni bőr, lágyrész vagy csont károsodás esetében, fertőzések, belső fül eredetű halláscsökkenés és fülzúgás kezelésére. Ígéretes kutatások folynak késői őssejt produkció, stroke, egyéb idegrendszeri eredetű betegségek és daganatterápiás esetekben.