A miértek helyett keressük most a hogyanra a választ, végül is a feladat mindig ez. Érdemes segítségül hívni az emlékezetet – legyen mégoly megszépítő is a messzeség –, hiszen ezek a fiatalok azok a fiatalok, akik mi voltunk, felmerülő kérdéseik evolúciós indíttatásúak, tükrében az aktuális közösségi normáknak. Nota bene mi számít aktuálisnak, ha már az ókori görög tanítók is a nebulók divathóbortjait kritizálták szüntelen? Nem beszélve az említett történelmi forrás pontos megjelölésének hiányáról, ami szoros összefüggésben áll igazolatlan óráim számával, anno.
Ugye, ugye, mi mindent rejt a fiók mélye, egy-egy nagytakarítás alkalmával! Teszem azt kordokumentumokat ellenőrző könyvek képében, felidézve a tanár-diák viszony iszonyát, majd annak folyományaként a felmenői szigort, már amikor nem vetemedtem okirat-hamisításra, kerülendő a retorziót. Hát igen, ami szép, az szép. Bűnelkövetési hajlandóságomat a mai napig bizonyítja Édesapám szignójának stílusjegyeitől gazdag aláírásom, hogy csak az akkori jéghegy egyik csúcsáról tegyek most említést...
Kétségtelen, nagyot változott a világ, veszélyességi pótlékot a szülői, pedagógusi háttértől elvárni nem fair. Több kell, vagy más – ismerjük be szüntelen, mert kevesek vagyunk ehhez a jelenhez. Külön, külön feltétlen. Aztán valahol, valakik gondolnak egy nagyot, s nyomába erednek a követhetetlen léptéknek, értékrendet keresnek és mutatnak, legyen az akadémikus vagy éppen futurisztikus innen nézve. Mert onnan látva, szemeikkel nézve is sűrű az élet, és bár hallgat a felszín, de fecseg a mély. Sőt, képvisel! Kiváltképp, ha helyet adunk a megszólaláshoz.
Vigyázó tekintetüket vessék most Mosonmagyaróvárra, ahol a tartalmat utolérte a forma, gondolatot a cselekvés. Harmadik esztendeje várja a FIÓK Ifjúsági Klub a város fiókáit, hogy a plázák árnyékát a kultúrház lámpafénye váltsa fel mint szabadidős tér. Szellemisége példás; nem erőltet, számon kér, fegyelmez, inkább hallgat és figyelmez a felhasználók alakuló személyiségére, bizalmat ad a lehetőség felismeréséhez. Mert az bennük van, nem is akármilyen! A mindennapi működés eredményességének látványos mérője az évenként megrendezett vegyes műfajú Ki mit tud?, olyan esszenciálisan igazolva az önkifejezés természetességét, hogy a magamfajta, sokat látott zsűritagnak is kicsordul a könnye.
Táplálkozni a remény morzsáival. Gondolnám az érzés lelki pályafutásának közhelyes vége, annak születését is feltételezi, mégpedig ott és akkor, első benyomásként. Gondolnám – mi több, elvárnám –, hogy a FIÓK szocio-márka, ha már felkeltette az állami felelősség vállalóinak érdeklődését (lásd keretes írásunk), követhető mintaprojekt, országos hálózat legyen. Végül is motívummásoló fajta lennék, vagy mi... Rajtunk, szülőkön nem fog múlni!
A FIÓK Ifjúsági Klub 2012. február 1-jén indult, teljes mértékben Európai Unió által támogatott kezdeményezésként. Bár az uniós támogatás véget ért, a közösségi helyet továbbra is működteti Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata, így a Miniszterelnöki Hivatal és az ESZA mintaprojektként kezeli az országban. Két főállású munkatárs mellett tanácsadók (jogász, pszichológus), kulturális és szociális szakemberek vállalnak szerepet programjaiban. Komplexitása az országban egyedülálló, köszönhetően a közművelődési-kulturális és szociális ellátórendszer egyidejű segítségének.
