Apaszemmel
Apa véd
2012. 02. 03.
– Apu! Nekem ki lesz az apukám, ha megnövök?... – kérdezte Dávid és folytatta: – azt szeretném, ha akkor is te lennél az apukám, ha már nagy leszek!... – és megfogta a kezemet. Éppen egy koncertről tartottunk hazafelé, ahol állami gondozott gyerekeknek zenéltem. Nem értette a maga 3 évével, hogy miért nincs valakinek anyukája és apukája.
Őrangyal – Apaszemmel
2011. 12. 17.
Sétálunk hazafelé az iskolából, a sarki lámpánál megszólít egy hölgy ápolt, rendes ruhában: „Kérem, segítsen! Nem tudunk fűteni, 2 gyermekemmel élek, és nincs munkám másfél éve...”
Apaszemmel: míg élnek, mi is gyerekek vagyunk
2011. 11. 21.
„Apu! Azt meséld el, amikor a dédidnek mentél lángosért a sarokra, és elejtetted a fagyidat háromszor is...” – kéri Dávid lefekvésnél. És valóban így történt. Lementem lángosért, kaptam pénzt csavaros fagyira is, majd elejtettem. Sírva értem haza a lángossal, de fagyi nélkül. Dédikém megsajnált, adott még egy tízest, majd megint elejtettem azt a fránya fagylaltot. Harmadikra lejött velem, megettük a sarki padon, és boldog voltam. Nagyon. Azóta persze a sarki bódék helyén egy irodaház áll, a gyermekeim meg el sem tudják képzelni, hogy is nézhetett ki az én koromban az utca.
Milyen világban élünk? – Apaszemmel
2011. 10. 22.
Ezzel a témával szerintem megtölthetnénk egy évadot a magazinban. Mi általában a vidám, már-már „csöpögős” történeteinket osztjuk meg minden hónapban Önökkel. Közhelyekkel élve azonban az élet nem habostorta, és ezzel (sajnos vagy szerencsére) gyermekeink is nap mint nap szembesülnek.
Apaszemmel: tanulás, tovább
2011. 10. 02.
Ülünk a konyhában Ádámmal, a kicsik alszanak. Nejem sorolja, mit nem készített még elő, Bori az erkélyen barátnőjével telefonál. Ádám szerint borzalmas, mert azt tárgyalják 20 perce, ki miben megy holnap az évnyitóra.
Rossz idő? Apaszemmel
2011. 08. 22.
Lassan 3 éve írjuk ezt a naplót, és egyre többször eszembe jut, milyen jó lenne, ha lehetne mellékelni videót is. Átlagosnál kicsivel nagyobb családomban a „szürke” hétköznapok is mozgalmasan telnek, de a hétvégék és a szünidő minden napja kitenne egy-egy epizódot egy szórakoztató délutáni szappanoperában.
Kaland, tábor - Apaszemmel
2011. 07. 25.
Halat fogni, bóklászni a vízparton, kákából tutajt készíteni, majd a kertben krumplit pucolni közösen... Lehet, hogy csak nekem nagy dolog, de ennyi a célom egész nyáron, hiszen a gyerekeimmel lenni mindennél jobb! Ez most valószínűleg furcsán hangzik, de év közben soha nem vagyunk együtt nyugalomban. Legtöbbször hazaérek hétre, de akkor már nincs elég figyelmem, és nehéz magamnak bevallani, de a türelmem is véges. Főszerkesztő barátom mondta egyszer a következő, viccesnek szánt, de nagyon találó mondatot: „A feleségem nem hajlandó megérteni, hogy este hétkor nem a felmentő sereg, hanem a vert sereg érkezik haza.”
Kedvenc gyerek – Apaszemmel
2011. 06. 23.
Szoktam-e kivételezni valamelyik gyerekemmel? Naná, mindegyikkel, külön-külön és együtt is. Nejem szerint sokszor következetlen vagyok, de erről már írtam, és nem is szeretnék megváltozni!
Vásárlás gyerekkel – Apaszemmel
2011. 05. 21.
A 90-es évek végén volt egy brit óvszerreklám, amiben azt láttuk, hogy egy 30-as apuka 4 év körüli kisfiával vásárol egy szupermarketben. A gyerek egyik pillanatról a másikra leveti magát a földre és irtózatos hisztibe kezd – ordít, visít, felfelé toporzékol lábaival... –, a végén megjelenik a szlogen: „Használj óvszert!”
Tinibuli - Apaszemmel
2011. 04. 21.
Mielőtt belekezdenék a tinibuli elmesélésébe, azért egy gondolatot muszáj megosztanom Önökkel. Az Anya által emlegetett „Rozizsúrt” sikerült arra a szombatra szervezni, amikor én hajnali 5-kor szálltam le Ferihegyen egy borzasztó, másfélnapos maratoni konferencia után. Így nem titkolom, 2 óra alvás és összesen 4 órányi reptéri várakozás után a délutáni parti hangjait már egészen elviselhetetlennek tartottam. Persze szuper volt, mert Rozi egész nap királylányos pompában, kb. 10 centivel a föld felett közlekedett, és ezt jó volt látni.
Megjelent a Szimpatika magazin 2012. februári száma!
Legutóbbi hozzászólások