Anyaszemmel
Apa véd
2012. 02. 03.
– Apu! Nekem ki lesz az apukám, ha megnövök?... – kérdezte Dávid és folytatta: – azt szeretném, ha akkor is te lennél az apukám, ha már nagy leszek!... – és megfogta a kezemet. Éppen egy koncertről tartottunk hazafelé, ahol állami gondozott gyerekeknek zenéltem. Nem értette a maga 3 évével, hogy miért nincs valakinek anyukája és apukája.
Őrangyal – Anyaszemmel
2011. 12. 16.
El kellett gondolkodjak, hogyan nevelem én a gyerekeimet, ha sokszor háztartási alkalmazottnak érzem magam itthon, aki kiszolgál, felszolgál, elpakol, bepakol... Egyik gyermekemnek sem jut eszébe magától, hogy megterítse az asztalt, vagy bepakolja a mosogatógépet (a legnagyobb segítőtársam), pedig erre naponta legalább háromszor szükség van; arról nem is ábrándozom, hogy valaki kiteregessen, ha meghallja a mosás végét jelző dallamot, vagy magától elővegye a seprűt, porszívót.
Anyaszemmel: a dédi mostantól mindig velünk lesz
2011. 11. 22.
Nagyon szerencsések a gyermekeink, mert eddig csak kevés alkalommal kellett szembenézniük az elmúlással, és hála az égnek, még temetésen sem voltak. Azt gondolom erről, hogy sokkal szebben, bensőségesebben tudtak elbúcsúzni a dédszüleiktől otthon, egy szál gyertya és néhány könnycsepp mellett, mint a fekete ruhás, síró rokonok között, egy számukra felfoghatatlan helyzetben.
Milyen világban élünk – Anyaszemmel
2011. 10. 21.
Hiába próbáljuk jó értelemben vett burokban nevelni a gyerekeinket, sajnos többször is szembesülnek azzal, hogy vannak rossz emberek, vannak bűnözők, és igenis, veszélyes ez a világ, amelyben élünk. Anyaként mindig figyelek arra, hogy lehetőleg ne hallják és ne lássák a kisebbek a híreket, hiszen hetven százalékban szörnyűségek szerepelnek ezekben – még a nagyobbak is hajlamosak kiakadni, mikor másról sem szól a híradó, mint „megölte, felgyújtotta, megkínozta, lezuhant, felrobbant, ennyi és ennyi az áldozat, a sebesült...”
Anyaszemmel: tanulás, tovább
2011. 10. 01.
Egész évben bármikor nagyon tudom élvezni, ha csak egy nap szünet is van az iskolákban, de így nyár végén az utolsó napokat már átitatja a feszültség, hogy mindjárt kezdődik a szoros menetrend szerinti életünk. Fogalmam sincs, hogyan fér be ennyi minden a zongora, hegedű, gitár, tánc, foci, korcsolya rubrikák mellé, a napi tanulás, pihenés, bicajozás, játék, olvasás, közös vacsi napirendbe.
Rossz idő? Anyaszemmel
2011. 08. 21.
Az idei nyáron is töltöttünk két hetet a Balatonnál, de bevallom, néha megfordult a fejemben, hogy inkább haza kéne jönnünk, hiszen sikerült a tíz hét nyári szünetből majdnem két hét „őszi” hetet kifognunk. Eleinte még keseregtem egy sort, majd a nyaralás szót „pihenésre” és „együtt töltött időre” cserélve már egy fokkal könnyebb volt nézni a szakadó esőt és a szélvihart.
Kaland, tábor – Anyaszemmel
2011. 07. 24.
Még a felénél sem járunk a nyárnak, de már minden gyermekünknek jutott néhány izgalmas, szülők nélküli nap, de igazi családi kaland is. Amióta bevezették az iskolák az erdei iskola intézményét, már a kis elsősök is mennek három-négy napra táborozni, akár akarnak, akár nem, akár felkészült erre a szülő, akár nem.
Kedvenc gyerek – Anyaszemmel
2011. 06. 22.
Minden gyerekünknek volt (vagy éppen most van) nagyon APÁS időszaka: a nagyfiamnak azért, mert ő az első gyerek, a lányoknak azért, mert lányból vannak és szerelmesek az apjukba, Bencém mindig is rettentő apás volt, a kicsi inkább anyás, kivéve, ha Apa elmenni készül otthonról... Ezért, mikor csütörtök reggel elindult Bence fiam kettesben Apával a brassói vonathoz, mindennel próbálkoztam, hogy ne vegye a szívére, nem kerítettünk nagy feneket az utazásnak, de persze a gyerek nem hülye, csak kicsi.
NAGYbevásárlás – Anyaszemmel
2011. 05. 20.
Túl vagyunk a húsvéton, volt újra óriási családi evés-ivás, tojásművészet a csajokkal, sonkafőzés, sütisütés, barkaág-díszítés, nyuszifészek-keresés a kertben, és hétfő reggeli locsolkodás is. Idén a négy pasi mindegyike, még a hároméves is, locsolókannával a kezében mondta az általuk erre az évre írt locsolóverset, míg a lányokkal futva menekültünk a teraszra, hogy ne az ágynemű vagy a lakás ússzon, csak mi.
Tinibuli – Anyaszemmel
2011. 04. 20.
Születésnaposnak lenni nagyon jó dolog, de az ünnepelt szüleinek lenni, na, az már nem ilyen felhőtlen. Hol vannak már azok a haboskakaós, kuglófos zsúrok, vagy a bakelitlemezes házibulik, amikor a „lassúzás“ volt a délután(!) csúcspontja… Mára egy egész iparág fejlődött ki a születésnapi helyszínek és programok biztosítására.
Megjelent a Szimpatika magazin 2012. februári száma!
Legutóbbi hozzászólások