TÚL A SZAKADÉKON

Polgár Teréz Eszter rovata.
Sokan járnak közöttünk, akik megjárták a poklot, de túlélték és állva maradtak. Nekünk elmesélték, min mentek keresztül, hogy mindenki okulhasson hol megrázó, hol megható, de mindenképpen tanulságos történeteikből.

Zongoraleckét adok-veszek

Zongoraleckét adok-veszek
Az első benyomásom róla: íme egy józan ember. Valóban józan. Mindössze nyolc éve – már nyolc éve. Húsz év ivás után ma alkoholfüggőknek segít leszokni, életben maradni, szer nélkül élni, és ami a legfon-tosabb, változni. Ő maga is átment minden stáción, ezért hiteles.

Élet-menet

Élet-menet
Nem sokkal az esküvő után Klári egy reggel kétségbeesve ébredt: csomókban hullott a haja. Ricsivel tudták, nagy a baj, de azt aligha sejtették, hogy csupán 8 hónapjuk marad, míg – a pap néhány héttel korábban elhangzott szavaival szólva – a halál el nem választja őket. Az a rövidke idő is a lány túlélésért folytatott küzdelmével telt.

Egy-két társsal, humorral, lóval

Egy-két társsal, humorral, lóval
Mogorva vénembernek álcázza magát. Majdnem elhiszem, jó színész. Első kérdéseim lepattannak róla, idézetek mögé bújik. - Ki van ma jól?! – kérdi. A Vakok Intézetében rossz a lift, gyalog mászunk föl a másodikra, a szobájáig.

Az utolsó tánc után

Az utolsó tánc után
17 év telt el a balesete óta. Aki elmegy mellette az utcán, aligha mondaná meg, hogy egyik lába nem teljes értékű. De az orvosok, nővérek, akik annak idején kapcsolatba kerültek vele, máig emlékeznek rá. Békeidőben megjegyzi az ember, ha valakinek szétlőtték a bokáját...

...és megadatott

...és megadatott
Noha tolókocsiban ül, kevés derűsebb emberrel találkoztam. Élénk, kék szeme úgy csillog, mintha folyton valami tréfán törné a fejét. Fülem hamar megszokja nehezen formálódó, kissé görcsös beszédét, bőven kárpótol színes, élőszóban is már-már irodalmi stílusa.